Noro  értékelése


>!
Noro 
Moskát Anita: Irha és bőr

A fantasztikus irodalom már (legalább) a Frankenstein óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért olyan nehéz megbirkózni az idegennel, a furcsával, a másfajtával, mindazzal, amit szívesen nevezünk természetellenesnek. Ezek az idegenek többnyire messziről jönnek, netán egyedi jelenségek, amelyekkel meg lehet birkózni vagy távol lehet tőlük maradni. De mi van akkor, ha bárhol felbukkanhatnak, megjelenésüknek pedig már a módját sem értjük, így nem is tudjuk meggátolni? Marad a modern világ első csodája, a törvényi szabályozás. Paragrafusok közé viszont csak azt lehet szorítani, amit legalább nagyjából értünk. Vagy legalább megpróbáljuk megérteni.

Az Irha és bőr egy olyan szituációt mutat be, amely mindenkiből előhozza a legrosszabbat. Még azokból is, akik ártatlanként kerülnek bele a történetbe, mint a ma született bárány, elnézést a fajizmusért. Vannak, akik először ütnek, és vannak, akik visszaütnek. Vannak, akiket kihasználnak, akik nem ezt érdemelnék, de ők sem kerülnek ki tisztán a konfliktusból. Az állatból átváltozott fajzatok nem csak másképp néznek ki, de másképp is akarnak élni, mint az emberek, hiszen másféle ösztönök vezérlik őket. Ezen az egyszerű átnevelés nem feltétlenül segít – néha pedig azt tanulják el a legjobban, amivel a sapienseknek sem kellene büszkélkednie. A közös nevezőt megtalálni ilyenkor piszkosul nehéz. Főleg, amikor egyik fél hangadói sem akarják igazán.

A fülszövegben is bemutatott jogi-politikai viszály mellett megjelenik egy másik, legalább ennyire izgalmas kérdés is a regényben. Kirill, az őz blogger a teremtés titkát kutatja, vagyis azt, hogyan jönnek létre a fajzatok. Erre sem a tudomány, sem a vallás nem ad kielégítő választ, bár mindkettő keményen próbálkozik. És bár a hogyanra nem, a miértre végül rábukkan. Ez pedig egy nagyon erős egzisztenciális pillanat egy értelmes lény életében: miért létezem, van-e célja annak, hogy létrejöttem? A modern világban az emberi lét egyik sarkalatos pontja talán éppen az, hogy erre nincs válaszunk.

A történet eleganciájához hozzá tartozik, hogy mindez egy ismerős világban (sőt országban), izgalmas sztoriba ágyazva jelenik meg, olyan szereplők szemszögéből előadva, akik bár egészen másfélék, mégis ismerős problémákkal küzdenek. Igaz, az olvasók közül valószínűleg senkinek nincs telepatikus falkaösztöne, de az önállóság és a valahová tartozás dilemmáját attól még jól ismerjük. És ez valamilyen módon a fajzatok többi problémájára is igaz.


Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés