Dudás_Gábor értékelése


>!
Dudás_Gábor
Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Szeretem a klasszikus krimiket. Nagy bánatom, hogy filmben nagyon kevés készül belőlük, s könyvben is túlgondolják az írók a krimi szerepét. Játszódhat a középkorban, a negyvenes évek Amerikájában, vagy napjainkban egy alternatív Budapesten. Számomra a lényeg, hogy jól legyen felépítve és legyen lehetőségem kitalálni, ki a bűnös és mi volt az indíték.
Ronald Arbuthnott Knox atya, az angol Nyomozó Klub egyik alapító tagja a huszas években megírta a krimi tízparancsolatát, amiből pár pont idejét múlt, van, ami a könyv alapötlete miatt azonnal érvényteleníteni kell, de a történetvezetés alapjait jól határozta meg. Még ha a nagyok is eltértek egyes pontjaitól. Az ellopott troll jól használja a szabályokat, és lehetőséget ad az olvasónak, hogy megfejtse a rejtvényt.
Szeretem Szélesi Sándor könyveit is. Nem mind áll közel hozzám, de a nyelvhasználata, történeteinek felépítése, sőt, maguk a történetek magába tudnak szippantani, legyen szó történelmi regényről, társadalmi novelláról vagy fantasyról. Krimit eddig nem olvastam tőle, s erős a gyanúm, hogy neki is új terep volt. Mégis tisztán látszik, hogy előre átgondolt történetet ír le egy alternatív Budapesten, ahol a varázslók, misztikus lények és az emberek jól megvannak egymás mellett, mégis a mai világban játszódik sárga villamosokkal, Brexittel, Teve utcai rendőrpalotával. A könyv mégsem megy át – a könnyebb utat választva – fantasyba vagy kalandregénybe, végig a bűneset van a középpontban. Remélem, a sorozat folytatódni fog, s nem egy újabb kiadói kalamajka miatt csak várhatjuk a következő részt!
Összegezve, egy olyan krimit sikerült írnia Szélesinek, ami a mai könyvpiacon hiány, s visszahozza azt az izgalmat, közös nyomozási élményt, amit megkaptunk többek között Agatha Christietől, Erle Stanley Gardnertől, Raymond Chandlertől.


Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Szélesi Sándor: Az ellopott troll

Az ellopott troll

Tóth Bercel hadnagy legnagyobb ellensége önmaga. A kissé nyers rendőrtisztnek ami a szívén, az a száján, s ez egyáltalán nem segíti a karrierjét: ezért esik meg vele, hogy egy elbaltázott rendőri intézkedés után a belügyminiszter a Teve utcai Különleges Királyi Nyomozó Iroda Bűnügyi Főosztályára helyezi át büntetésből, ahol rajta kívül csak varázslények és varázstudók dolgoznak. A csoportot egy harmadik szintű mágus vezeti, de van a nyomozók között garabonciás, kőmorzsoló, sámán és még egy csordásfarkas is. Bercel itt sem örvend nagy népszerűségnek, és rendre a jelentéktelenebb ügyeket kapja: történetünk kezdetén például a Margit híd tövében csövező, ámde eltűnt troll nyomára kellene rábukkannia. Az ügyről azonban hamarosan kiderül, hogy egészen magas, felsőházi körökbe vezet, és a hadnagynak egy átgondolatlan húzásával sikerül az egész országot lázba hoznia lényegében pár óra alatt – ami az okostelefonok és az internet korában nem meglepő.

S ha ez nem lenne elég, a francia Police Nationale egy tisztjét is a nyakába sózzák megfigyelőnek. A magyar származású Hanga Kriszta szépasszony, és nem kis bűbájjal bír. Tóth Bercel joggal érezheti magát kényelmetlenül, amikor az exneje és tizenötéves lánya is belekeveredik az ügybe… amelybe újfent könnyen belebukhat.

Szélesi Sándor mágikus krimije a magyar népmesei hagyományokra épít, ezzel együtt modern, humoros és végtelenül könnyed.

Hirdetés