vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Naomi Novik: Ezüstfonás

Egy ideje tudatosan is törekszem arra, hogy női szerzőkkel is bővítsem a fantasy olvasmányaim listáját, és többnyire sikerült is olyan írónőktől olvasnom, akiknek a műveiben megtaláltam azt, amit gyakran hiányolok férfi kollégáik műveiből: azt a fajta erős karakter centrikusságot, amitől olyan érzésem támad, hogy nem egy megkonstruált történetet olvasok, hanem egy hús-vér ember mesél nekem az életéről, minden nagyszerűségével és nyűgével egyetemben.
Novik előző regényében a Rengetegben már felsejlett, hogy tud ő így mesélni, s ebben a könyvben pedig – számomra legalábbis – beváltotta ezt az ígéretét.

A regénynek három fő nézőpont karaktere van: három fiatal lány, akik gyökeresen eltérő társadalmi háttérrel rendelkeznek, teljesen más személyes tapasztalataik vannak, s más a családban betöltött szerepük is, mégis, a lényeget tekintve hasonlóak: olyan fiatal lányok, akik a lelkük mélyén nem hajlandóak belenyugodni az elvárások által rájuk szabott sorsba és a saját kezükbe akarják venni a sorsuk fonalának szövését.

Mirjem egy zsidó pénzkölcsönző lánya, aki megkeményíti magát és az ellenséges és pökhendi falusiaktól könyörtelenül elkezdi behajtani a korábban az apja által nyújtott – és a falusiak által sohanapján visszafizetni tervezett – kölcsönöket. Benne megvan az a határozottság és következetesség, amivel a családja kiszolgáltatott helyzetét meg tudja fordítani. Ő csak sejti, de a szülei világosan tisztában vannak azzal, hogy az eddigi lefitymáló megvetés helyébe ezzel parázsló gyűlöletet ültet el.
Az ő révén ismerjük meg a következő szereplőt Vandát, egy nincstelen, rabiátus paraszt nagydarab lányát és az ő családját. Vanda és az öccsei életét az erőszakos, kötekedő és iszákos apjuk határozza meg, aki már rég elitta azt a cseppnyi emberségét is, ami valaha talán pislákolt benne.
Vandának szinte megváltás, amikor az apja egy régi adósságáért cserében be kell állnia Mirjamékhoz szolgálónak. Az, hogy végre emberszámba veszik, sőt törődnek vele, lassanként átformálja és egy idő után nem hajlandó szótlanul és tétlenül tűrni az apja elnyomását.
Aztán Mirjem egy meggondolatlan megjegyzésére felfigyel a sztárikoknak – ennek a furcsa, fagyos tündérnépnek – a királya, és furcsa, szinte mesebelien teljesíthetetlen feladatot ró rá: egyre nagyobb mennyiségű tündérezüstöt kell arannyá változtatnia. Mirjem felveszi a kesztyűt és a közeli nagyvárosba utazik, hogy teljesíthesse ezt a kívánságot. Ekkor kapcsolódik be a történetbe a helyi herceg leánya, Irina is.
Irina, ha másként is mint a másik két lány, ugyanúgy az ez a nők sorsa átkát nyögi. Ő ugyanúgy csupán alkualap lenne, akinek házassága révén az apja a saját pozícióját kívánja erősíteni, ám a hozzá került sztárikezüstből vert ékszerek felszínre hozzák a benne rejlő tündérvér mágiáját, és ezzel újabb bonyolult mintázat jelenik mindhárom, immár egybefonódott sorsú lány életének szövetében.

S ez még csak a regény felvezetése volt: későbbiekben a mágia hatása egyre markánsabban mutatkozik meg és szép lassanként kiderül, hogy a lányok egy örök harcba keveredtek, amely nem a jó és gonosz, sőt még csak nem is a káosz és a rend, spoiler között zajlik.

A regény egyik legnagyobb erénye a szememben a hitelesség volt. Nem csak a három főszereplő, hanem a szintén nézőpont karakterként feltűnő három másik szereplő is valódi egyéniséggel rendelkezett és karakteresen saját hangon szólalt meg. S ami még fontosabb: minden cselekedetük egyenes következménye volt a jellemüknek, személyiségüknek és azoknak a történéseknek, amelyeken keresztülmentek.

Szeretni viszont nem az erényei miatt szerettem ezt a regényt, hanem mert az összes szereplő folyamatosan küzd, nem csak a külső ellenfelekkel – sőt, elsősorban nem velük – hanem saját magukkal: hogy megmaradjanak embernek, hogy szeretetet, odafigyelést és törődést nyújthassanak.

S akkor érnek igazán célt, amikor rájönnek, hogy nem legyőzni kell az ellenfeleiket, hanem megérteni és meggyőzni.
S mikor ez megtörténik, akkor már nincs is miért ellenfélnek tekinteni őket.

1 hozzászólás

Naomi Novik: Ezüstfonás

Naomi Novik: Ezüstfonás

Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.

Hirdetés