vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Többen figyelmeztettek, hogy semmi esetre sem olvassam ezt a könyvet közvetlenül az Ezüsfonás után, mivel nagyon éles lesz a kontraszt, amiből Arden regénye rosszul jönne ki. Tény, hogy a több mint két hónapnyi szünetnek köszönhetően nem vontam kényszeresen párhuzamot a két könyv között, ellenben sokkal gyakrabban eszembe jutott Valente regénye és hát abból az összevetésből sem jött ki jól Arden…

Persze ettől még ez egy jó, és abszolút olvasmányos regény, ami egész autentikusan vegyíti az 1300-s évek derekának orosz valóságát a szláv folklór és népmesék világával, ráadásul teszi mindezt kimondottan igényes nyelvezettel – amit szerencsére a magyar fordítás is visszaad. Sőt, minden további nélkül elismerem, hogy ez a regény tökéletes választás azoknak, akik belépő szintű fantasyt keresnek, azok számára pedig különösen élvezetes olvasmány lehet, akiknek a szíve csücske a szláv mitológia.
Csak hát én már rég túl vagyok a belépő szinten. A szláv mitológia és az orosz mesék számomra nem annyira egzotikusak, hogy önmagukban elvigyenek a hátukon egy trilógiát.

Ehhez kellene egy olyan erős történet, amiben érzem a dráma lehetőségét, valamint egy olyan főszereplő, aki komoly érzelmi hatást vált ki belőlem. Ez a regény számomra egyiket sem tudta felmutatni.
A történet az én ízlésemhez mérten nagyon lassan csordogált, de nem is ez volt a fő gondom – szeretem én, ha mesélnek nekem –, hanem hogy mindezt kiszámíthatóan tette. Igazából nem hogy csavar, de komoly fordulat sem volt a sztoriban. A drámai csúcspont pedig számomra inkább volt egy enyhe kaptató, mintsem szédítő sziklaszirt.
A főszereplő lány, Vaszilisza sajnos pontosan azért nem lett szimpatikus, mert az írónő azzá akarta tenni. Vászja egész környezete folyton az ez a nők sorsa frázist szajkózza, ami évszázadokon keresztül nem jelentett mást, minthogy férjhez mész – szigorúan ahhoz, akit az apád választ – és gyerekeket szülsz, vagy beállsz apácának, ha gazdag, vagy szolgálónak, ha szegény családból származol. Ezt a XXI. századból lehet elítélni, de a XIV. században ez ellen lázadni… Maradjunk annyiban, hogy a regénybelinél sokkal alaposabb magyarázat szükségeltetne rá.

Lehet persze, hogy meglesz az a magyarázat, hiszen ez is egy trilógia, de őszintén szólva az első rész alapján a főszereplőben és a teljes történetben egy regénnyi mondanivaló talán még akadna, de tartok tőle, hogy három könyvön keresztül az én lendületem nem fog kitartani.

12 hozzászólás

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Gyilkos szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott, ahol ember és természet olyan összhangban élhet együtt, ahogy csak a legendákban lehetséges.

„Ragyogó, sötét és varázslatos tündérmese, de nem csak azoknak, akik szeretik a meséket.”
Library Journal

Hirdetés