LRn értékelése


>!
LRn
Moskát Anita: Irha és bőr

Erre a regényre megérte várni.

Szerencsésnek érzem magam, amiért a szerzőt hasonló dolgok foglalkoztatják, mint engem, ráadásul hasonlóan gondolkodik a fantasy műfajáról is – nem arra használja, hogy kiszakítson a valóságból, hanem éppen ellenkezőleg: a valósággal foglalkozik, de más nézőpontból tekint rá. A fantasztikus elemekkel először távolságot épít, majd szinte észre sem vesszük, mikor, de ráébredünk, hogy amiről ír, az nagyon is valóságos.

Az Irha és bőr egy olyan, alternatív világban játszódik, ahol az állatok hullámokban elkezdtek bebábozódni, hogy aztán ember-állat keveréklényekként bújjanak elő. A könyv részben azt vizsgálja, hogyan kezelik az emberek ezt a jelenséget, képesek-e be- és elfogadni az új fajt: hogyan reagál az egyén és a család, ha a szeretett kutyájuk egyszer csak emberarcú, beszédképes és intelligens lénnyé válik, és nem akar nyakörvet hordani? És hogyan reagál a politika, a társadalom, ha megjelenik egy másik értelmes faj? Még érdekesebb azonban a másik oldal: maguk a fajzatok hogyan élik meg a változást? Képesek-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, élni az új, most megnyíló lehetőségeikkel, egyáltalán el tudják-e fogadni saját magukat?

Az ő identitáskeresésük rendkívül érdekes, a legelemibb szintről indulva bomlik ki: a testtel kapcsolatos kérdésektől. Nagyon tetszik, hogy ilyen naturalisztikus az ábrázolás, folyamatosan a testtel kapcsolatos abjektált és tabusított jelenségekkel találkozunk, s minden bizarrság ellenére is empátiát érzünk, hiszen mi is napról-napra együtt élünk hasonló küzdelmekkel. A mi testünk is változik és alkalmazkodnunk kell hozzá, ki kell tapasztalnunk, mennyire vagyunk képesek uralni, és mi az, amit kénytelenek vagyunk elfogadni. Persze nekünk nem kell patákkal élnünk egy ujjakhoz igazított világban, de a testünkhöz való viszony minősége így is erősen meghatározza az életünket a pszichológiai vetületei miatt is.

A fajzatok mássága nemcsak pszichológiai és biológiai szempontból jelent konfliktust a szövegben, hanem természetesen társadalmi szempontból is fontos, így politikai kérdéssé válik. Elengedhetetlen, hogy társadalmi szempontból is értéket képviseljen az új faj, ha egyenrangú fél szeretne lenni az emberek mellett – tehát képezze magát, dolgozzon –, de a hozzájuk kötődő félelem miatt ez a folyamat rendkívül nehéz, hiszen minél többet tudnak, annál veszélyesebbek lehetnek (legalábbis ezt diktálja az ösztönös, idegenségtől való félelem), így a szocializációhoz megfelelő segítségnyújtás finoman szólva nem elég gördülékeny. (Nem mennék bele a lehetséges aktuálpolitikai olvasatokba, de érdemes ezeken is elgondolkodni.)

Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mi a helyes viszonyítási pont? Helyes-e, ha mindennek a mértéke az ember? Testnek, társadalmi pozíciónak, kulturális értéknek – alkalmazható-e ez a „mértékegység” egy olyan potenciális partner esetén, aki nem ember, vagy itt az alkalom egy univerzálisabb, közös rendet kidolgozni?

Moskát Anita továbbra is nagyon szépen ír – a naturalista stílus brutalitásával kontrasztot alkot a gyakran megjelenő líraiság. A könyv a súlyos témák mellett is olvasmányos és élvezetes marad, legszívesebben egyszerre habzsoltam volna be az egészet. A karakterábrázolás szépen mélyül, a történet ritmusa is remek, egyedül az zavart egy kicsit, hogy bizonyos gondolatmenetek túl sokszor ismétlődtek, azonos szóképekkel – ezen lehetett volna ritkítani egy kicsit.

Csak ajánlani tudom a könyvet – érzelmileg megterhelő, de nagyon megéri.


Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita: Irha és bőr

Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.

Hirdetés