spinakker értékelése


>!
spinakker
Joe Abercrombie: The Blade Itself

Igazából csak belinkelhetnék ide egy goodreads értékelést*, ami tökéletesen elmondaná, amit én is gondolok. De hogy azért én is írjak valamit:
Imádom A tűz és jég dalát. Annyira imádom, hogy amíg várok a legújabb részre**, csak két dolgot akarok: újraolvasni a sorozatot, és hasonló könyveket olvasni. Meg is néztem, hogy a Martint is magába fogadó grimdark zsánerben milyen könyvek vannak, és több helyen is a The Blade Itself-et hozták ki az első helyek között.
Hát, Lord Grimdark*** grimdark eposza egyáltalán nem grimdark. Persze, van benne erőszak, cinizmus, háború, de Martni ciklusa sem azért sötét, mert vannak ilyenek benne.
Na de mindegy is, ne is hasonlítsuk ahhoz. Ne is nézzük, hogy mennyire grimdark.
Háát, nem taglózott le, pedig nagyon dicsérik mindenhol meg ajánlják.
Az erőszak fel van csavarva, de mindez elég öncélú (még ha szórakoztatóak is az akció jelenetek).
A szereplők többnyire elég unalmasak, gyakran pedig önellentmondóak.
A történet baromi lassan folyik. Nem akartam elhinni, de ez a rész tényleg csak egy intró. A fő konfliktust éppen csak, hogy beharangozzák, de a könyv végéig se tudjuk meg, mi a nagy terv, ami miatt összegyűlt ez a sok szereplő. Mindez talán nem lenne akkora baj, ha mellette a cselekmény izgalmas lenne (vagy csak úgy egyáltalán lenne), de ez se igaz. Vagy legalább még lennének izgalmas fordulatok, leleplezések, rejtélyek (van egy jelenet, amikor egy tárgyaláson előhoznak pár kihallgatott embert, hogy leleplezzenek egy nagy összeesküvést. Nem vártam martini fordulatot, de akkor is, a tárgyalás úgy folyt le, hogy semmi olyat nem tudtunk meg, amit már ne hallottunk volna az említett raboktól korábban).
Ja, és nem tudom, ki tartja ezt grimdarknak, mert ez tulajdonképpen egy elég vicces, szórakoztató kalandregény. Jó, többnyire inkább sötét a humora, meg abszurd, de én szeretem, ha a fantasy könyveim komolyan veszik magukat. Főleg, ha rendszeresen beleznek ki valakit, egy csettintéssel fel lehet robbantani valakit, és ha az egyik főszereplő kínvallató.
Ez pedig nem csak a hangulatra igaz, hanem a világról is. Ez a világ „csak” erőszakos, de nem sötét. Mindenkinek vannak felemelő pillanatai, senki nem marad a szarban, senki nem bukik el tragikusan és végérvényesen. Még a legcinikusabb, legmegkínzottabb ember is átmegy egy azonnali és nagy fordulaton, amint valaki megemlíti az anyját****.
A világépítés pedig nulla. Megint csak, nem várom el, hogy Martinhoz hasonlóan oldalakon keresztül olvassak ételekről, meg címerekről, de itt még azt se tudtam belőni, hogy kábé milyen, a miénkhez hasonló évszázadban járhatunk.
A mágiát viszont bírom.

* https://www.goodreads.com/review/show/154472488
** erre senki ne merjen semmit mondani
*** ez a Twitter neve. De tényleg
**** Marthaaaaaa!!

4 hozzászólás

Joe Abercrombie: The Blade Itself

Joe Abercrombie: The Blade Itself

Inquisitor Glokta, a crippled and increasingly bitter relic of the last war, former fencing champion turned torturer extraordinaire, is trapped in a twisted and broken body – not that he allows it to distract him from his daily routine of torturing smugglers. Nobleman, dashing officer and would-be fencing champion Captain Jezal dan Luthar is living a life of ease by cheating his friends at cards. Vain, shallow, selfish and self-obsessed, the biggest blot on his horizon is having to get out of bed in the morning to train with obsessive and boring old men. And Logen Ninefingers, an infamous warrior with a bloody past, is about to wake up in a hole in the snow with plans to settle a blood feud with Bethod, the new King of the Northmen, once and for all – ideally by running away from it. But as he's discovering, old habits die really, really hard indeed … especially when Bayaz gets involved. A bald old man with a terrible temper and a pathetic assistant, he could be the First of the Magi, he could be a spectacular fraud, but whatever he is, he's about to make the lives of Glotka, Jezal and Logen a whole lot more difficult …

Hirdetés