gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Andrzej Sapkowski: Viharidő

Még magam elől is dugdostam ezt a könyvet, mint tárt szemű, ártatlan gyermek a szülinapi finomságokat. Húztam az időt, vártam a kedvező alkalmat, és már előre fájt a kínzó veszteség. S püff neki, most meg beütött az a fránya szeparációs szorongás.
Pedig közel sem azt kaptam a – jobb híján nulladikként besorolt – Vaják-kalandtól, amit vártam. Első ízben éreztem magam valami sodró lendületű RPG szemlélőjének, majd egyre inkább részt vevőjének, játékosának. S mivel szerepjáték, nem meglepő, hogy az egész sztori karakter-, küldetés- és akció-központú írásmű lett, alacsony mögöttes tartalom értékkel.
Kissé túlzottan bugyuta és banális kezdőlökés után, mintha újabb és újabb pályákra kerülnénk a főhőssel és a számos egymáshoz kapcsolódó küldetés egyenes utat jelöl ki a gyakorlott játékos számára egy élvezetes walkthrough irányában. De közben valahogy nem izzadunk meg, túlságosan is magától értetődő a hős győzedelme, inkább a mellékszereplők szórakoztatnak. Geralt, annak ellenére elveszti számomra a jellegzetesen vonalas, távolságtartó, kissé merev arculatát, hogy a történet tulajdonképpen valahol a saga első néhány kötete közé tagolható be. Inkább kissé hülyére vehető, megmajmolható, néha pipogyán bukdácsoló, máskor meg indokolatlanul megmacsósodó spéci mutáns fiúként jelenik meg. Hiányoltam a történetből a teljes sorozatra olyannyira jellemző súlyos társadalmi, lélektani gondolatokat, utalásokat, közvetett, vagy éppenséggel igenis direkt állásfoglalást. Egyszerűen szórakoztatott, kedvet csinált egy fura lényekkel benépesített, mégis földtörténeti középkori kalandozáshoz, nem is kevés vérrel, csihi-puhival, némi lepedőakrobatikával és kellemes, könnyed humorral.

Összességében persze, hogy nagy élvezettel olvastam, de ahogy azt már @vicomte is megírta előttem, ebben jelentős szerepe volt a nosztalgiának és elfogultságomnak egyaránt.
Szerintem fontos tanulsága az olvasásnak, hogy aki még nem ismeri Geralt világát, az ne ezzel az opusszal indítson, mert csak középszerű olvasmányélményt kap majd. A Vaják-szerelmesek és a világot már ismerők azonban valószínűleg gond nélkül be tudják építeni ezt a történetet is a kánonba és hajlamosak lesznek megbocsátani minden esetleges elhajlást a megszokott vonaltól.
Persze, hogy ajánlom, sőt egyeseknek kötelező!


Andrzej Sapkowski: Viharidő

Andrzej Sapkowski: Viharidő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden bonyodalom azzal kezdődik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt követi egy démonidéző rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvő. A régi barát, Kökörcsin szokás szerint most is Geralt „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslónő is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. És ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint.

Ez a kötet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a kötetet. Szokás szerint.

Hirdetés