A_Nagy_Levin P értékelése


>!
A_Nagy_Levin P
Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Ez is megvolt.
Sokáig birkóztam a könyvvel: mérete és a szöveg miatt is. Egy ekkora könyv keménykötésben szinte kezelhetetlen az én tömegközlekedéses olvasásaimhoz. Ez megnehezítette a befogadást, ahogy az is, hogy a kiadás hibás: a nyomdai ívben valahogy fordítva kötődtek be nyolcoldalanként a dolgok, így aztán el is veszett kétszer nyolc oldal a szövegből. Mennyiségileg ez nem sok, de épp a regény egyik fordulópontja lett a nyomda ördögének martalékává. A fordítás, de még inkább a szöveggondozás sem a magyar könyvkiadás csúcsteljesítménye. A központozás még hagyján, de az ismételt karakterek „a a” nyilvánvaló elütések, és hogy a megjelent szövegben maradtak, az csúfság.
Maga a szöveg röviden: nem az enyém. Értettem a női nézőpontok érdekességét, de ehhez legalább 300 oldalt el kellett olvasnom. Az elején nagyon nem tetszett az egész, aztán már felfedezni véltem, hogy mi benne az érdekes, de végig ott ólálkodott agyam hátsó részében a gyanú, hogy csak azért vélek ebben az egészben érdekest és mondandót felfedezni, mert az elme megcsalja magát is, csak hogy elviselhetővé változtassa a kényszert :).
Ha ettől eltekintek, kapok egy szöveget, ami még mindig erősen kurzusszagú. És bár a szerző leírja, hogy nem a kereszténységgel, pusztán a szűklátókörűséggel van problémája, hitelteleníti ezt, hogy a pogány oldalon egyetlen ilyen alak sem tűnik föl. (Ami azt illeti, Morgaine és Kevin viszonyában épp ez a fajta szűklátókőrűség mutatkozik meg a regény főhösében, ez tudatos írói eszközként szépen árnyalja Morgaine alakját – és az írónő szándékát. Ha nem az volt, akkor pedig érdekes elszólás.) Szóval, nem tudtam szabadulni attól, hogy Bradley itt önigazol és saját – akkori – elveinek helyességét bizonygatja.
De ha még ezt is félreteszem – nem lehet –, akkor kapok egy érdekes, soha ki nem bontakozó konfliktusokból felépülő rendszert, ami magában addig szórakoztató, amíg kiderül ,hogy nem tart sehová. Morgaine, Lancelet, Gwenhwyfar és Arthur négyszöge ugyanazt játssza le mindig, nincs benne előrejutás. Ez is persze tekinthető a mondandó (újjászületés, karmikus vétkek és jóvátételük) alátámasztásának, de a regény értékét csökkenti.
Szóval, elolvastam, köszönöm, és szerintem csak az olvassa, akinek ideológiai kötődése van hozzá, vagy az, akinek rengeteg ideje van, esetleg a zsáner jelentősnek mondott, de nem a legjobb szövegeit is meg akarja ismerni.


Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Marion Zimmer Bradley: Avalon ködbe vész

Nem könnyű feladat méltó módon bemutatni ezt a nemzetközi bestsellert, amely több évtizede áll a könyves sikerlisták előkelő helyein. A kötet rendkívül szokatlan, meghökkentő és magával ragadó módon értelmezi az Arthur-mondakört, amely számtalan feldolgozásban látott már napvilágot, azonban Bradley könyvét minden eddigitől megkülönbözteti és a világon páratlan sikerré avatta, hogy a nők szemszögéből meséli el a történetet.

Főszereplői az ősi, druida természetvallás „felvilágosult” gondolkodású papnői és Arthur félénk, korlátolt felesége, aki a katolicizmus fogságában vergődik. A sodró lendületű, sok szálból szőtt mese kibontakozása közben tanúi lehetünk, amint a pogány természetistennő kultusza átadja helyét a keresztény szertartásoknak. Bradley történetében ennek a folyamatnak a jelképe Avalon, a druida papnők szent szigete, ahol a múlt, a jelen és a jövő egyszerre létezik, szinte egymásba olvad.

Marion Zimmer Bradley a fantasy irodalom meghatározó alakja. Jellemek és lelkek, izgalmas és sokrétűen ábrázolt figurák sokaságával köti le a figyelmünket, nem is szólva a szerelmekkel, szenvedélyekkel, gyilkos merényletekkel és cselszövésekkel teli meséről.