Gyevocska értékelése


>!
Gyevocska
Sue Townsend: Adrian Mole minden kínszenvedései

Valamikor, megboldogult tinikoromban olvastam, kb. 2 nap alatt. Arra már nem emlékszem, milyen indíttatásból kértem, de pont a szemklinikán feküdtem, műtét után voltam, amikor Anyu odaadta. Már délután volt, én fél szemmel, (a műtött leragasztva) némi kómában még, de elkezdtem olvasni. Erre mindig emlékezni fogok.
De hiába a kórház, a magasságomhoz képest jóval kisebb ágy, én nagyon jól szórakoztam Adrian lelki nyűglődésén. És utána még vagy 50x. Sokszínű, olvasható, pedig nem kevés az a leírás, ami az akkori Anglia történelmét hivatott bemutatni. Tehát nem pusztán egy puncsos tiniregény, hanem egy élethű korrajz is egyben.


Sue Townsend: Adrian Mole minden kínszenvedései

Sue Townsend: Adrian Mole minden kínszenvedései

1982. Árpilis 2. Csütörtök
Ma vagyok tizennégy éves!… Végre! Alaposan megnéztem magam a tükörben, és azt hiszem, bizonyos fokú érettséget fedeztem föl. (Nem számítva a rohadt pattanásokat)
1983. Április 2. Péntek
Tizenöt éves vagyok, de jogilag még gyermek. Nincs semmi, amit tegnap nem tehettem, de ma már tehetek. Micsoda pech!
1984. Április 2. Szombat
Manchesteri vasútállomás.
De. 10.31. Kíváncsi vagyok, mit vett anya és apa a születesnapomra.
Du. 3. Senki sem kívánt boldog születésnapot.
Du. 5.30. Vettem magamnak egy születésnapi kártyát. A belsejébe ezt írtam:
Drága elsőszülött fiunknak, tizenhatodik születésnapjára. Annyi szeretettel, amit csak az imádó szülői szív adhat.
Ui: Gyere haza, kisfiunk! Nélküled a ház szomorú és kihalt.
1984. Április 4. Hétfő
A Szent Ignatius-templom előcsarnoka
Reggel 6. Már két napja törvény által biztosított jogom, hogy cigarettát vásároljak, robogót vezessek, nemi életet éljek, és ne lakjak otthon. De furcsa módon, most, hogy mindezt megtehetném, egyikre se vágyom olyan nagyon.

Hirdetés