Ezüst P értékelése


>!
Ezüst P
Jorge Amado: Flor asszony két férje

Amado kétségtelenül rátermett, mesterségében járatos férfiú, jól kanyarítja a mesét, csibészes lazasággal szórakoztat, de azért a mondanivalóról sem feledkezik meg, humora összekacsintós és pikáns, de sosem az öncél vagy az olcsó majomkodás, hanem a fricska eszköze. Viszont annyit tud dumálni (te jó ég, mennyit!), hogy néha bizony igen szívesen elkevertem volna egy emberes adag kukoricakeményítőt a mondókájában, hadd rántsa össze ezt a látszólag elapadhatatlan szóáradatot.

Még ha a végén kissé rétestészta lesz is belőle, azért jópofa történetecske ez. Főszerepben a konyhatündér Flor asszony és az a bizonyos örökké létező kettősség, mely mindannyiunkban ott dolgozik… Először kikapós szépfiút választ: hetyke bajusz, lehengerlő mosoly, vállán szexi sebhely, csillapíthatatlan csintalankodhatnék, elbájoló szavak. Nem mellesleg folytonos kölcsönkérések, csalfaság és megbízhatatlanság. Íme, itt jön Vadinho, a javíthatatlan és csodálatos, aki csak könnyeket fakaszt, cserébe viszont olyan testi tüzet lobbant, mintha lángszóróval gyújtották volna. A józan ész nemet mondana rá, de hát a józan ész balra el, amikor Vadinho felbukkan, és belenyal az ember lányának fülébe. Nincs menekvés, de hát ki akarna menekülni egy ilyen gyönyörű ördögfi elől? Ráadásul ez a hatalmas zsivány, aki a maga módján úgy szeret, mint senki más, még a túlvilágról is képes visszatérni (anyaszült meztelenül, a szégyentelen) egy kis fekve kocogás kedvéért. Amire bármikor kapható, ellentétben Flor második férjével, az erkölcsös, tapintatos, végtelenségig megbízható, rend- és rendszerszerető, kedvesét a tenyerén hordozó, jó kiállású, ugyanakkor minden tekintetben kiszámítható Teodoro doktorral, aki csak szerdán és szombaton cselekszi meg, amit megkövetel a haza, azt is a takaró alatt. Jól kifőzték ezt a fiúk, az egyik díszes tálcán nyújtja a bódító kalandokat meg a mézédes szavakat, a másik pedig a maga szerény, de törhetetlen tányérkáján különleges fűszerek nélküli, de csalódást sosem okozó fogást kínál. Melyiket szeresse Flor asszony? És melyiket kívánjuk mi, lányok? Még szép, hogy mindkettőt.

Valószínűleg azért, mert a regényben olyan sok szó esik étkekről, zamatokról és fickókról, a fenti sorok írása közben eszembe jutott egy örökbecsű sztori, mely fiatalasszonyként a nagymamámmal esett meg. Ő is igen jókat szórakozott az eseten, ahányszor felelevenítette, így bátorkodom megosztani; remekül példázza, hogy a Vadinhók bizony köztünk járnak. Tehát. Történt, hogy egy napon a mama, sütőtökvételi szándékkal, beállított a zöldségeshez, ám, körültekintő vásárló lévén, úgy döntött, mielőtt pénzt ad ki a portékáért, meginterjúvolja a jóembert a minőséget illetően. Ártatlanul, a kétértelműség csapdáját abban a percben még fel sem ismerve, feltette hát a következő kérdést: „Édes a töke?” A válasz rögtön érkezett is nagy kajánul: „Mint az első csók!” Gyönyörű.

>!
Európa, Budapest, 2008
712 oldal · ISBN: 9789630785822 · Fordította: Benyhe János
1 hozzászólás

Jorge Amado: Flor asszony két férje

Jorge Amado: Flor asszony két férje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A komoly, tisztességes, ámde tüzesvérű Flor asszonynak két férje van. S míg szombat délutánonként az egyik, a polgári jámborság megtestesítője illedelmesen fagottozik, Flor eszeveszett lázban szerelmeskedik a másikkal, a kedves szoknyavadásszal, a szenvedélyes szerencsejátékossal, az elbűvölő csirkefogóval… Vagyis a kísértetével… Mert a sors úgy akarta, hogy az egyik házasságában Flor az igazi szerelemmel ismerkedjen meg, amilyennek a lányok álmodják, a másikban meg a renddel, az állandósággal, a nyugalommal, amilyennek a riadt anyák álmodják a házasságot lányaiknak… És amíg pellengérre kerül a kis- és nagypolgári képmutatás, a bölcs és derűs, fölényes és gúnyos Amado összekacsint olvasóival szereplőinek feje fölött: lám, ilyen az élet, ilyen csupa láng szenvedély, ilyen szomorú és nevetni való, ilyen kisszerű és ismételhetetlenül egyetlenegy.

Hirdetés