SteelCurtain értékelése


>!
SteelCurtain
Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

Asturias két korábbi írása – Elnök úr; A Kincses úrfi – nagy örömömre szolgált. Bár mindkettő misztikus elemekkel bőven ki volt tapétázva, ennek mértékét a szerző gondosan mérlegelve adagolta kiskanállal. Ehhez a regényéhez viszont sutba vágta a jól bevált mércét, s rozsdamentes levesmerő kanállal zúdította nyakamba a mágiát. A kanállal már főbe sem kellett kólintania. Nem alumínium, nem ezüst, s nem is porcelánkanállal, hanem rozsdamentes acéllal. Nyilván azért, mert a rozsdamentes acélnak csak a felhasználó szempontjából van hasznos tulajdonsága. Megmunkálás szempontjából átkozott egy anyag, mely a többi tisztességes fémtől eltérően teljesen kiszámíthatatlanul viselkedik. Jelzésértékű, mert Asturias ezzel az átkozott anyagból készült óriási kanalával szintén teljesen kiszámíthatatlanul zúdította rám a miszticizmust. Valóságos mágia-Niagarát. Csoda, hogy bele nem fulladtam. Úszni egyébként sem tudtam volna benne, mert az európai kultúrkör földöntúli lényein kívül a maja hitvilág is sorompóba állt, s az egész valami különös sűrűségű masszává állt össze. Igen sajátságos ez a kevert maja-katolikus misztikaparádé. Sokkal színesebbnek találtam, mint a szinte mindent egyértelműen fehérre és feketére osztó eredeti európai hitvilágot. A regény alapvetése – a kapzsiság lealjasítja az embert – sokáig élvezetes vezérfonala volt a regénynek. Egy idő után azonban egyre nagyobb bakugrásokkal haladt, s egyre kevésbé regényre, mint inkább egy központi témára felfűzött történetek laza halmazára hasonlított. Bizonyos határon túl a regény megszűnt regényként funkcionálni.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de képtelen vagyok magasabbra értékelni, noha készséggel elismerem, hogy aki fogékony erre a misztikumra, az imádhatja is ezt a könyvet. Aki tehát kedveli a mágiát, az vágjon bele az olvasásába, de senki másnak nem javaslom ezt.

6 hozzászólás

Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély

A Nobel-díjjal kitüntetett guatemalai Asturiast sokan Latin-Amerika legnagyobb írójának tartják, fő művének pedig ezt a könyvét, melyre elsősorban a népkultúra és szürrealizmus sajátos összefonódása jellemző: misztikum és álomszerűség, játékosság és jelképiség, szorongás és népi derű, gyermetegség és erotika. Hőse az ördöggel való szövetségben próbál a számára kiszámíthatatlan természeti erők fölibe kerekedni, ezért még szeretett feleségét is áruba bocsájtja, azaz elcseréli a démoni mulatt nőre, viszont ezáltal másféle vak erők játékszerévé válik, elsősorban a nemiségé. Később aztán újra megtalálja asszonyát s véle belső békéjét, csakhogy „az ördög nem alszik”, ezért Celestino Yumí ellátogat a pokoli hatalmak fővárosába, hogy boszorkánymesterré legyen… Személye és a félvér nő körül összecsap az ősi maya kultusz és a spanyolok hozta új vallás százféle démona.

Hirdetés