Noro értékelése


>!
Noro
Hüse Lajos (szerk.): Nordes – A Cetkoponyás Ház

A grimdark stílusban megírt shared world antológia szokatlanul mélyen beleássa magát Worluk világának részleteibe, miközben egy véres és izgalmas, ámde gyakran eléggé karcos stílusú történetet mesél el (legalább) nyolc különböző nézőpontból. A kötet nem egészen novellafüzér, mivel a történetek nem sorrendben követik egymást, de nem is egészen sokszerzős regény, mivel a sztorik többsége önmagában is működőképes. Ha viszont összeolvassuk őket, akkor egy bonyolult szövevény rajzolódik ki előttünk. Nordes kereskedővárosa intrikák és összeesküvések, élőholtak és démonok játszótere, de az események valamiképpen mind összefüggenek egymással. Ez azonban a kilenc novella közül csak a hetedikben válik igazán láthatóvá.

A szerkesztés nagyon erős, hét szerző kilenc novelláját profin fogja össze, csak az első és az utolsó, kvázi a prológus és az epilógus érződik némiképp hozzácsapottnak. Bán Mór e két írása (A Cetkoponyás ház és A fekete hajó) más szempontból sem győzött meg, csapongónak és nehezen követhetőnek találtam mindkettőt. Csalódás volt még ezen kívül John Caldwell kisregény hosszúságú története (Sötét szárnyak suhogása) is: bár a kötet történetéből nehéz lett volna kihagyni, én meglettem volna e 90 oldal tömény hentelés nélkül, amelynek még a főhősét is érdektelennek és kidolgozatlannak találtam.

Kiemelkedtek a gyűjteményből a szerkesztő, Colin Fayard novellái. Az első (Ásó, kapa, lélekharang) kimondottan eredetinek bizonyult az építész és az élőholt fura kettősével, valamint humorával, amely sikeresen elkerülte az alpári felhangokat. (Ez worlukos írásokban számomra mindig érzékeny pont marad.) Második története (Napló) pedig igazi dark fantasy, jól eltalált lovecrafti beütéssel.

Önmagukban erősebb darabok voltak még Douglas Rowland (A jóslat) és Eric Muldoom (A Carvallo-ház) novellái is, kár, hogy lényegében mindketten ugyanazt írták meg: egy harcos és egy mágus alászáll a város alatti csatornák bugyraiba egy varázstárgy nyomában. Rövidebb terjedelemben érdekes lehetett volna, hogyan oldja meg a két rivális ház ugyanazt a feladatot, igazi shared world kihívás lett volna ez az írók számára is. De végül túl sok lett a dungeon delving, és a jó ötlet kevés híján unalomba fulladt a végére. Pedig Muldoom kifejezetten érdekes háttértörténetet dolgozott ki a Carvallo-ház számára.

Nehéz megfogalmazni, mi hiányzott Allen Newman történetéből (Halál után). Talán túlságosan is arra számított, hogy a többi írás egészíti ki a hiányzó részeket, önmagában nem volt eléggé kerek. Benjamin Rascal novellája (Az ember, aki nincs) pedig izgalmas volt ugyan, de sok benne a klisé, és minden szereplője jól felismerhető sablonokra épült.


Hüse Lajos (szerk.): Nordes – A Cetkoponyás Ház

Hüse Lajos (szerk.): Nordes – A Cetkoponyás Ház

A várt márványszállító gályák helyett két drén hadihajó siklott be Nordes kikötőjébe. Ekkor már mindenki az új Drén Háborúról beszélt, és a Nordesi Mesterszövetségben, ebben a Kis Dréniának is nevezett országban mindenki tudta, hogy rossz ómen az, ha a rég elhagyott és elfeledett anyaország katonái megjelennek a partokon… Igaz, csupán egyetlen drén lovag érkezett, és egyenesen a drén `nagykövetségre`, Ezhil Cairmanagh otthonába sietett, ám ez újabb találgatásokra adott okot. Mert az a baljós épület a Cetkoponyás Ház – a hiedelmek szerint sötét üzelmek helyszíne… Senki sem tudja, mi folyik a Cetkoponyás Ház magas falai mögött, ahol bűzlő labirintusokban szörnyek kószálnak, s ahonnan néha démoni bömbölés hallatszik…

Egy szokatlan kötet, egy megosztott világ, melynek írásai nem csupán laza szállal kapcsolódnak egymáshoz, hanem szinte sziámi ikrekként nőttek össze. Magunk sem tudjuk, hogy novelláskötetet hoztunk-e létre, avagy olyan regényt, melynek novelláink alkotják egyes fejezeteit…

Hirdetés