Ákos_Tóth IP értékelése


>!
Ákos_Tóth IP
Heltai Jenő: Írók, színésznők és más csirkefogók

Heltairól mindig csak szuperlatívuszokban! Nem azért, mert elfogultak vagyunk, hanem mert az írásaiba tömött rengeteg életvidám reflexió olyan pozitív hangulatot tud teremteni az olvasóban, ami felér egy kiadósabb antidepresszánskúrával, avagy az Arizona klubban feltálalt szilvóriumvonattal. Ez annak ellenére is igaz, hogy Heltainak nyilvánvalóan vannak gyenge pontjai – például a nőábrázolása, ami főleg akkor válik kérdésessé, amikor komoly szándékkal ragad tollat, erre remek példa a minden más téren remek A 111-es. Itt viszont minden klappol…

Ahogy a cím is sejteti, a kötet konceptuális novellagyűjtés, középpontjában a századfordulós bohém élettel, az operettszínpaddal, a hol tudósítást és tárcát, hol librettókat író firkászokkal, a kacérkodó, ámbár butuska színésznőkkel, grófokkal, snájdig férfiakkal és csalogány kisasszonykákkal. Van itt nem kevés párhuzam Rejtő Ezen egy éjszaka című – szerintem – kulcsregényével, bár Heltai úgy próbál minél szélesebb rálátást biztosítani erre a világra, hogy direkt széttördeli a képet: a novellák beilleszthetők egy közös univerzumba, vannak bennük visszatérő szereplők, sőt, még Mák Pista, mindmáig legkedvesebb irodalmi hősöm is feltűnik a színen, de a végső célját akkor éri el a kötet, ha gondosan végigolvassuk és együtt próbáljuk értelmezni a szövegeket. Így nyer igazán értelmet a látszólag nem is idevaló A Halál és az orvos, a már-már ijesztően morbid Lu, a színpadi jelenetként és a levélnovellaként megírt darabok, végül a kötetet záró Mariska, ami nem kacagtató, hanem bájosan megmosolyogtató – okos, ócska és operettes húzás volt ezzel zárni a kötetet, de szebb búcsút ritkán veszünk könyvektől…
Mindemellett fontosnak tartom külön is leírni, hogy Heltai nem egyszerűen egy szebben író Rejtő-előzmény, hanem az egyik legkomolyabban vehető vicces írónk, aki sokkal ízesebben tud kacagni saját magán és környezetén, mint Karinthy.

Az 1926-ban kiadott könyv állapota amúgy lenyűgöző: a kötés ép, a borító tiszta, a lapok sárgásbarnák, ámbár vastagok és erősek, a kiadvány tartós, arra készült, hogy újra és újra elővegyék. Közel lenyűgöző egy lassan százéves kiadványt pörgetni abban a tudatban, hogy legelső gazdája valószínűleg már nem él, de alighanem ugyanolyan elégedetten forgatta, mint jómagam.

>!
Athenaeum, Budapest, 1926
174 oldal
9 hozzászólás

Heltai Jenő: Írók, színésznők és más csirkefogók

Heltai Jenő: Írók, színésznők és más csirkefogók

"A magyar tárcanovella történetét még nem írták meg. Keletkezésének körülményeiről, főleg a gazdaságiakról már olvastunk egyet-mást, de ennek – a majdnem speciálisan magyar műfajnak lélektanával és esztétikájával alig foglalkoztak. Aki az új magyar irodalom történetének ezt a legérdekesebb fejezetét megírja, az jelentős helyet fog szentelni Heltai Jenő művészetének. És pedig nemcsak művei belső értékelésének, hanem művészete kiváló hatásának is.
Új kötetje a legszeretetreméltóbb olvasmány. (Általában: „szeretetreméltó”, talán ez a jelző jellemzi legjobban.) Van legalább hét novella kötetjében – A könyvember, A gyűrű, A halál és az orvos, Borax, A párizsi emlékek darabjai – melyek valóságos kis remekművek. Az első pillantásra milyen jelentéktelenek az ő emberei, ki venné őket észre? de lassanként – mialatt az író szerető iróniával nézi őket – érdekesekké, kedvesekké válnak, furcsaságuk emberivé finomul, közel jutnak hozzánk és szürke mindennapiságukra az író bölcsességének langy esője hull. A gyűrű című novellának kis kórista lánya, Erzsike milyen művészi alakítás; az „örök asszonyi” ezer reflexióját milyen könnyű volna fűzni ehhez a novellához. A könyvgyűjtő Teofrasztus mester esete, akit egy szép gömbölyű nagy lány egy pillanatra visszahódít az életnek, dr. Morbidusz csodálatos története a Halállal, a Borax-eset (mely igénytelenebb bár, mint France Putois-ja, de kedvesebb ennél) mind-mind egy ragyogó írói tehetség és mindenekfölött derűs világnézetű ember bőségéből valók. A „derűs” szót külön kellene hangsúlyoznunk; olyan összetett jelenség ez Heltai Jenőnél: mosolygás, irónia, tréfa, gyöngédség, mindent megértés, szeretet sűrűsödik benne drága parfümmé." Fenyő Miksa írása a nyugat 1910. évi 11. számában

Hirdetés