tündérróka értékelése


>!
tündérróka
Karl Ove Knausgård: Játék

Sajnos borzasztó sokáig elhúzódott ennek a résznek az olvasása – legfőképpen amiatt, mert közben meg kellett írnom egy szakdolgozatot, de azért abban is biztos vagyok, hogy simán haladtam volna vele, ha csak fele olyan jó, mint az előző két kötet… Előre tudtam, hogy a Játék lesz az, ami a legkevésbé fog tetszeni, mivel a gyerekkori emlékek majdnem teljesen hidegen hagynak. Kivéve persze azokat a brutális és egészen felháborító részeket, amik az apjával való konfrontációkat írják le. Ezekért a visszaemlékezésekért, és a vége felé ábrázolt prepubertás kori szexuális vágyak miatt volt érdemes mégis elolvasni (megírni…). Valamint az is sokat hozzáadott a felnőtt elbeszélő megértéséhez, hogy kiderült, volt valami élőképe a férfiasság elvesztésétől való félelemnek.
Remélem, és úgy hiszem, a következő kötet megint annyira be fog szippantani, mint az első kettő.


Karl Ove Knausgård: Játék

Karl Ove Knausgård: Játék

Monumentális életrajzi sorozatának harmadik részében a gyerekkorába kalauzol Karl Ove Knausgard. Ezúttal nem a felnőtt szerző tekint vissza fiatalabb énjére, hanem a kisgyerek meséli el, hogyan bukdácsolta végig a gyerek- és kamaszlét fájdalmas, felejthetetlen és kikerülhetetlen állomásait, testieket és lelkieket egyaránt. Családja a hatvanas évek legvégén költözött Oslóból Tromoyára, a könnyek, a szerelmek és az első traumák szigetére. A Játék megrázó krónikája annak, hogy milyen, ha egy családot nem a szeretet, hanem a félelem irányít. Központi figurája a Halálban megismert zsarnoki apa, akivel Knausgard végigbújócskázza az egész gyerekkorát, ám bárhová is rejtőzzön előle a házban vagy a szigeten, a férfi haragja mindenhol megtalálja.

Hirdetés