LRn értékelése


>!
LRn
Robert McCammon: Egy fiú élete

Robert McCammon könyve gyorsan belopta magát a szívembe. Megvan a maga egyénisége, de nem lehet nem észre venni a rokonságát Stephen King AZ című regényével, vagy az Állj mellém! című kisregénnyel. Ugyanolyan varázslatos és életszagú gyerekkori élmények és barátságok köszönnek vissza mindkettejük szövegéből, és ugyanolyan bőbeszédű történetmesélők mindketten. Természetesen süt róla a regényben is emlegetett Mester, Ray Bradbury hatása is (az ő munkáival csak nemrég kezdtem ismerkedni, de így is egyértelmű a befolyása; lehet, hogy Gaiman – egyébként később keletkezett – sötét hangulatú, az emlékek ködétől misztikussá váló gyermekkort felidéző regényét, az Óceán az út végént is miatta juttatta eszembe a szöveg, hiszen ő is sokat tanult Bradburytől).

Ezzel máris kontextusba helyeztem McCammont: aki a fentebb említett szerzőket szereti, benne sem fog csalódni; de azt gondolom, ha nem ismeri, vagy nem különösebben kedveli őket, McCammonnal akkor is érdemes tenni egy próbát. A 664 oldal gyorsan elrepül – az epizodikusan felépülő regény nagyon olvasmányos, és rengeteg személyes élményt felidéz mind a főhős gyerekkori tapasztalataival, mind bizonyos mellékszereplők történetei kapcsán. És van benne minden: gyilkosság, dinoszaurusz, western-jelenet, iskolai bunyó, rejtélyek dögivel, fejlődéstörténetek, társadalmi problémák értelmezése, s persze álmok és érzelmek. A jelenetek egy részénél teljes bizonytalanságot éreztem abból a szempontból, hogy fantasyt olvasok-e, vagy csak az elbeszélő érezte gyerekként ilyen varázslatosnak a dolgokat. Vannak olyan jelenetek (pl. utolsó tanítási napi szertartás), ahol egyértelműnek tűnik, hogy Cory (és a többiek) fejében zajlik a varázslat, máshol viszont közel sem ilyen egyszerű a helyzet (ebben is rokonok Gaiman regényével). Más szempontból viszont teljesen realisztikusnak és hitelesnek érződik a szöveg: az amerikai kisváros életét, kapcsolatrendszerét Kinghez hasonlóan remekül átadja a szerző, gazdagon merítve a hatvanas évek populáris kultúrájából, s nem elhallgatva a kínosabb társadalmi kérdéseket sem (pl. fontos szerepet játszik a feketék helyzetének körbejárása). A korrajz azonban nem köti gúzsba a történetet, mondanivalója és hangulata univerzálisabb annál.

Minden fejezet tartogat egy-egy új történetet, amely önmagában is megéri az olvasást, s ezeket az epizódokat összefűzi a fő történetszál rejtélye és Cory útja a felnőtté válás felé: az út, amely során felfeslik az ártatlanság, a romlatlanság burka, amelyre mindannyian nosztalgiával és vágyódással tekintünk vissza McCammon sorait olvasva. A gyermeki szabadság mámorára emlékezteti az olvasót, így akármilyen hosszú is a könyv, nem szívesen érünk a végére. A mágia és a nosztalgia azonban nem csupán eszképizmus, hanem szembesítés is. Kellemes élmény volt ez a kötet, utána fogok nézni McCammon többi írásának is.


Robert McCammon: Egy fiú élete

Robert McCammon: Egy fiú élete

Itt vannak bennem egy fiú életének emlékei abból az időből, amit abban a varázslatokkal teli birodalomban töltött. Ezeket a dolgokat akarom elmesélni önöknek…

A tizenegy éves Cory Mackenson egy idilli városkában, az alabamai Zephyrben él, ahol minden a legnagyobb rendben van: az ég mélykék, a folyóban rejtélyes szörnyek úszkálnak és minden barátság örökké tart.

Egy hideg, tavaszi reggelen azonban baleset történik, a közeli tóba belehajt egy autó, és amikor Cory apja kétségbeesett kísérletet tesz a sofőr megmentésére, kiderül, hogy azt már holtan ültették a járműbe. A rettenetes halál látványa megbabonázza a férfit, nem tud tőle megszabadulni. Miközben Cory próbálja megérteni apja zaklatottságát, nyomozni kezd, és lassan felismeri, hogy a jó és a rossz miféle erői működnek Zephyrben. A holtakkal beszélő és élőket megigéző ősöreg, misztikus asszonytól kezdve a szeszfőzők erőszakos klánjáig szövevényes utat jár be, és számos különös alak és társaság titkairól szerez tudomást a válaszokat keresve.

Szülővárosa sötétben lapuló rejtélyei fokozatosan tárulnak fel – miközben apja ép elméje és a saját élete is kockán forog.

Hirdetés