kecske értékelése


>!
kecske
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.

Valahogy nem lehet úgy meglenni fantasy olvasóként az interneten, hogy Brandon Sanderson neve ne jönne fel minden nap, többször, mint bárki más neve. Tudni szerettem volna, miért van ez így? Mitől van ekkora hype egy 43 éves író körül aki mindössze 14 éve van a piacon? Mivel, ő volt az aki befejezte az Idő Kerekét (a háromból egy meglehetősen sántított, egy tisztességes iparosmunka volt, egyre pedig azt lehet mondani, hogy „nailed it") nem mondhatom, hogy ismeretlen a számomra, de én külön tekintek arra és a "saját” karrierére.
Ezen kívül pedig egy nagyon termékeny, népszerű és ünnepelt, oktat, sikeres írók kerülnek ki a szárnya alól. (Legalábbis egy) Én sem hagyhattam ki, hogy rápróbáljak.
És bakker, nem volt sok elvárásom, vagy előinformációm, de ez szörnyű volt.

A Végső Birodalom nem ért fel semmilyen alapvető elvárásomhoz az alábbiak közül:
--Nyelvileg: gyenge, üres és túl egyszerű. Olyan könnyen olvasható szöveg volt, hogy az agyam meg se mozdult. A leírások nélkülözték a kreativitást, a szőke vezér így, a szőke vezér úgy, volt Kelsiernek más tulajdonsága? Ja, magas vezér… Attól függetlenül, hogy szigorú, elnyomó kasztrendszer van, hogy állandóan hamu hullik az égből, a szövegnek nem volt hangulatteremtő hatása. Nem éreztem át a világot, sajnos csak egy szegényes szókincs szavai voltak egymás után pakolva, papíron.
--Párbeszédek: Annyira rossz és súlytalan volt majdnem minden mondat, hogy kínosan feszengtem ahányszor megszólalt valamelyik szereplő. A mit írjunk fel a táblára jelenetnél kimondottan $@!% határán álltam, az egy olyan pillanat volt, amikor hagytam majdnem az egészet.
--Szereplők: Vin idegesített az elején, a „nem bízom senkiben” mantrája már túl ment a karakterábrázoláson szerintem, inkább szájbarágás és túlmagyarázásként hatott, de a végére legalább sikerült kihoznia egy semlegesre. Kelsier sem volt rám hatással, sőt ha végiggondolom a karaktereket senkit nem tudok felhozni, akinek érdekelt volna a sorsa. Egy kicsit se. Ilyen semleges szereplőgárdával rég nem találkoztam.

Ezek alapján simán mondhatnám, hogy ez egy rossz könyv volt. Mindazonáltal az értem, hogy miért népszerű, ha a zseniét nem is. Könnyed, amolyan filler történet, amit ha a Malaza kötetei közé beékelve olvasok akkor tényleg nem üti meg a mércét, de a könnyedebb fantasyk között helytáll, mert vannak erősségei is. A sok gyengeségen kívül.

--Mágiarendszer: Ez kapta a legnagyobb hangsúlyt a regény kidolgozása során, ez érezhető, alapos átgondolt, követhető és olyan jól leszabályozott, hogy bárki képes lenne alkotni benne. Ha nem tévedek, sokaknak tetszetős és vonzó, mindazonáltal én nem vállalnám be a ködszerzetséget, így nem is annyira tetszett. spoiler
--Akciók: Na ezek legalább igazi 'pageturner'-ként működtek, olvastatta magát az esemény, illusztris volt, vizuálisan könnyedén lekövethető és mondhatni változatos, ötletes.
--Történet: Voltak üresjáratok, bálozások, próbálkozások az intrikára, egy ideig meglehetősen döcögött, az utolsó ~150 oldalra viszont ráillik a sportban használt „szép mentés” kifejezés. Jelentős élvezhetőségbeli különbség van a regény vége és a többi része között. Ami viszont nem volt; azok a logikai hibák a történetben. A fordulatokkal együtt is minden a helyén van, logikusan kikövetkeztethető, biztos találni rá elrejtett információmorzsát.
--Fordulatok, kemény SPOILEREK a kis doboz alatt. spoiler spoiler

Hogy röviden összefoglaljam: Sokat fel lehet róni a Ködszerzet trilógia első kötetének, legfőképp kivitelezés terén, de a mögöttes ötletek, a „kezdő, fejlődő” író ténye, valamelyest ment rajta.
Kerestem negatív értékeléseket, akiknek hasonló sérelmeik vannak mint nekem (itt és goodreadsen is), majd megnéztem a következő kötetek értékeléseit és egyértelmű fejlődést ígérnek. Ennek fényében és némi tiszteletből, biztosan folytatom a sorozatot.(annak ellenére, hogy ez mondhatni negatív olvasmányélmény volt)

3 hozzászólás

Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.

Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezer éve már, hogy hamueső hullik az égből, hogy egyetlen virág sem bontotta ki szirmait. Ezer éve már, hogy a szkák nyomorult rabszolgákként, örökös félelemben robotolnak. Ezer éve már, hogy az Uralkodó, a Végtelenség Szilánkja isteni legyőzhetetlenségben, általános rettegéstől övezve trónol tökéletes hatalma csúcsán.

Ám mikor már a remény emléke is végképp elenyészni látszik, egy sebhelyekkel borított, összetört szívű félrabszolga ismét rátalál arra az Uralkodó legpokolibb tömlöcének mélyén. Kelsierben, a tolvajban elpattan valami, és felfedezi magában a ködszerzetek erejét, az allomancia varázslatos tehetségét. Majd született vezérként minden képességét a végső, legnagyobb terv szolgálatába állítja, magát az Uralkodót szemelve ki a lázadás célpontjaként.

Fiatal kora ellenére Brandon Sanderson a modern fantasy világhírű, kiemelkedő tehetségű képviselője. A már első regényével, az Elantrisszal nagy sikert aratott szerző Ködszerzet-trilógiájában a következő merész, ám igen egyszerű kérdéssel feje tetejére állítja a fantasy egész zsánerét: mi történik akkor, ha a próféciákban megjövendölt hős elbukik a Sötét Úrral szemben?

Hirdetés