fekiyeti79 P értékelése


>!
fekiyeti79 P
Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal

Újabb kalandjaim Ammerúniában.

Ezúttal bejártam az emberi Királyság szinte minden zegét-zugát, Folyóvölgytől egészen Havasig, közben meglehetősen vegyes tapasztalatokkal lettem gazdagabb…

A kötet két nagyobb fejezetre van osztva, mindkét részt egy-egy vers vezeti fel, melyeket érdemes utólag is visszaolvasni, mert ezeket az utánuk lévő novellák töltik meg tényleges értelemmel/tartalommal. Vagy a novellák tartalma adja/adta a versek magját. Kíváncsi lennék, melyik volt előbb (lásd: a tojás és a tyúk esete). Egyébként zsenge diáklány koromban is utáltam a verselemzést, szóval úgy vagyok vele, vagy meg tudok fejteni egyet, vagy nem.

Első fejezet: Bilincsek
Az indító versről (Béklyók) első olvasatra a Nemzeti dal jutott eszembe; afféle buzdító, lázadásra szólító hősi énekként értelmeztem, miszerint rázzuk le az elfek által ránk erőszakolt, évszázados béklyókat, álljunk a sarkunkra végre és harcoljunk a szabadságért.
Valahogy így:

Talpra Ember! Halcon* harcra hív!
Itt az idő, ne rettegjen a szív!
A rabláncot, mit ránk tettek a századok
Vessük le, s legyünk végre szabadok!
         by: sk

Gondolatmenetemet mintegy megerősítve, azonnal bele is csöppentem a lázadás kellős közepébe egy furcsa szemszögű novella képében (A fürkész éjszakája). A főszereplő egy elf varázslónő, aki vak és mint ilyen, jobb dolga nem akadván, azzal tengeti napjait, hogy néhány (szám szerint hét) kiválasztott rabszolga bőrébe bújva fürkészi a világot. Szó szerint értendő; a lelkét átteleportálja egyikükbe (vagy másikukba) és így lesz részese az eseményeknek. Érdekes történet volt, csavaros, bár egy kicsit kiszámítható befejezéssel.
Innen a Djünn-síkságra tévedtem, ahol valami bosszúhadjárattal egybekötött hatalmi harcnak lehettem tanúja, aminek egy mágikus-démonikus fullkontakt tett pontot a végére (Láncok csörögnek). Az a problémám a novellával, hogy erősen emlékeztetett első találkozásomra a Szilmarilokkal, furcsa nevekkel, még furcsább fogalmazással, ezért egy kissé kusza volt számomra, nem kevésbé kusza és kaotikus befejezéssel. Azért nem volt rossz.
Elhagyva a félsivatagos síkságot, a Királyság legészakibb csücskében kötöttem ki, a havasi Akerrenben, ahol egy mágikus skalk-játszma várt rám (Játék ideje). Kellemes novella volt, igazán tetszett, csak valami nagyobb csavarra számítottam a végén.

Második rész: Hittel és vassal
Jóval terjedelmesebb, mint a Bilincsek c. fejezet, már csak azért is, mert ebben található a kötet két leghosszabb, kisregény méretű írása. Ebből az egyik, rögtön az indító vers (Hajnal suttogása**) után veszi kezdetét, Kilencek csontja címmel.
Ebben a Megtisztító néven ismert inkvizítornak a küldetését követhettem nyomon – egészen Fenyves kellős közepéig –, aki egy ördögidéző felkutatásán tevékenykedik. Itt mindenféle fordulatos esemény mellett megismerkedhettem egy másik ammerúniai táblás játékkal is, a Malomhoz nagyon hasonlító Kilencek Csontjával. Jóféle történet, aminek a plusz érdekessége, hogy a narrátor/mesélő személye is ad némi gondolkodnivalót az olvasónak, de szerencsére végül az ő kilétére is fény derül.
A hosszú és kimerítő kaland után, pihenésként kézbe vettem Az áruló feljegyzését, melyben részletesen leírja, miként lepleződött le. Remek olvasmány volt, nagyon szépen bemutatta, hogy az általam régről ismert Nuriel milyen leleményes, fondorlatos, rafinált kis boszorkány varázslónő.
A szusszanást követően ismét nagy fába vágva a fejszémet, nem akármilyen helyre vezetett utam a címadó kisregény jóvoltából; magába az Első Városba, Rhodinba… Hmm… Spoilermentesen, egy mondatban összefoglalva: Ez volt a Nagy rhodini összeesküvés. Nagyon tetszett és külön örömömre szolgált, hogy egy másik régi ismerős, Kullgan is tiszteletét tette a történetben.
Levezetésként visszatértem Havas tartományba, betértem néhány hosszúházba és az egyikben volt szerencsém meghallgatni a Madár nevű Vándor szép-szomorkás történetét, azt amelyiket soha nem mesélt el ezelőtt senkinek; Angelika balladáját. Majd Lecea lápvidékének egyik eldugott szegletében ismertem meg egy testvérpárt, akik kapcsolatba kerültek A manókirály koronájával. Végül Halcon egyik papját is elkísértem egy mindentől távol eső városkába, ahol rejtélyes körülmények között derült ki, mi van A hó alatt.

Jó válogatás volt ez Ammerúnia világából, bár egyik-másik elbeszélést kuszának, nehezen emészthetőnek éreztem. Erős négyesre értékelem.

*Halcon Anvar, a legnagyobb felkelés vezetője, akit később istenként tisztelnek.

**Ezt már tényleg csak az elbeszélések segítségével tudtam megfejteni. Legalábbis felfedezni véltem benne olyan gondolatokat, amik a fejezetre utalnak.

2 hozzászólás

Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal

Eric Muldoom (szerk.): Hittel és vassal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit tehet egy elf varázslónő akkor, ha vak, és fellázadnak ellene az ember rabszolgák, akik a fajtája pusztulását akarják? … Mire képes egy fiú, aki elveszíti a szüleit, és idővel boszorkány-úrként akar leszámolni a gyilkossal, a véreskezű nomád hadúrral? … Mit tehet az ember, ha a legjobb játékosnak számít skalkban, de olyan kihívóval kell kiállnia, aki ha győz, elragadja a vesztes lelkét? … Egy öreg vár, amit ostromgyűrűbe zárnak. A védőknek egy órájuk van arra, hogy leleplezzék a közöttük lapuló árulót… Egy ördögfejedelem, és sarkában egy magányos démonvadász: vajon ki kerül ki győztesen a hajszából? … Fekete ruhás kísértetalakok járják az erdőt. Amíg nyugtalanul bolyonganak, minden ember lélek nélkül születik a világra… Kihez fohászkodhat egy pap, ha a hívek megtagadják istenüket, és fel akarják ébreszteni új uraikat, a jég alatt alvó sárkányokat? A kötet írói izgalmakban, kalandokban bővelkedő felfedezésre invitálják az Olvasót az Eric Muldoom által megálmodott fantáziavilágba. Ez a világ az elfeké: az emberek – a holdelfek rabigájából kitörve – csupán négyszáz éve hívták életre a Királyságot. Vajon hogyan képes elszámolni az emberi faj a múltjával? Milyen veszedelmeket rejt a függetlenség, az új világ? Mennyit ér, meddig elég az istenükbe vetett hit, és mikor jön el a vas ideje?

Hirdetés