ViraMors P értékelése


>!
ViraMors P
Nicholas Eames: A Wadon királyai

”…gyakran egész világok sorsa múlik olyan kiszámíthatatlan dolgokon, mint a puszta véletlen.

RPG-n, főleg MMORPG-n szocializálódott énem visszavedlett csitrivé és tapsikolva szórakozott a könyv jelentős részén, főleg fentebb említett kategóriáknak szóló kikacsintásokon. spoiler Érzek emögött szándékosságot, az író saját nosztalgiáját, meg ilyesmiket, és hát egyértelmű, hogy a saját nosztalgiám abszolút értő közönségnek bizonylt. Ugyanez a részem meglehetősen jókat derült a rock/metál bandákat idéző szakkifejezéseken, bár az az igazság, hogy ezeket azért időnként kissé túltoltnak éreztem.
A másik – állítólag józanabb, de mindenképp kritikusabb – énem meglehetősen sokat hümmögött, főleg az elején. És az eleje alatt kb a könyv kétharmadát értem. Értem én, hogy egy élet múlt el azóta, hogy feloszlott a banda, és egyesével össze kell szedni mindenkit és ez nem két oldal fejenként, ennek ellenére rémesen hosszúnak éreztem ezt a részt. Valamikor a könyv harmadánál spoiler el is kapott az érzés, hogy mennyire unom és jól félre is raktam egy időre, mert csak felbosszantottam magam.
Az utolsó harmad azért szerencsére rácáfolt a hümmöghetnékemre. Onnantól, hogy újra összeállt a csipet-csapat, és a rémesen hosszú felvezetőt követően elkezdődött a történet határozottan sokkal jobban élveztem. Innentől az események sokkal pörgősebbek és a karakterek is céltudatosabbak, mint eddig. Így utólag belegondolva kissé kiszámítottnak hat a humor-harc-dráma-tragédia-véletlen aránya is kombinációja, de nem nagyon izgat, hogy kiszámított volt-e vagy csak így sikerült, mert ez a harmad nagyon is működött, sőt az én szememben jócskán feltornázta a regény összértékét.
A történeti aránytalanságot leszámítva A Wadon királyai egy korrekt regény. Nem vagyok vele teljesen kibékülve, ettől függetlenül fantasy-kedvelőknek csak ajánlani tudom.


Nicholas Eames: A Wadon királyai

Nicholas Eames: A Wadon királyai

A dicsőség sosem megy ki a divatból!

Egykor legendás harcosok voltak. Clay Cooper és bandája, a Saga a legjobbak között is a legjobb volt. Rettegték a nevüket, világszerte a zsoldoscsapatok királyainak számítottak.

Aztán szögre akasztották a kardot, megnősültek, megöregedtek, elhíztak, alkoholisták lettek – súlyos esetben mind a négy egyszerre. A dicső időknek mindörökre vége, marad a család és merengés az elmúlt szép napok felett.

Egy nap azonban Gabriel, az egykori frontember kopogtat be Clay ajtaján végső kétségbeesésében: a lánya ugyanis a világ túlsó felén rekedt egy város falai közt, amelyet szörnyek hordája ostromol.

A két férfinek össze kell szednie a bandát egy utolsó turnéra, hogy együtt átvágjanak a Belwadonon. Biztosak lehetnek benne: elvadult kannibálok, fejvadászok, bosszúszomjas istenek és mindenféle szörnyeteg állja majd útjukat. A legnagyobb veszélyt azonban maga a Horda jelenti. Ha Clay és a banda le akarják győzni, ismét hinniük kell abban – és el kell hitetniük öregedő társaikkal és a feltörekvő ifjakkal egyaránt –, hogy érdemes mindent kockára tenni a mindenkori zsoldosok legértékesebb fizetségéért: az örök dicsőségért.

Induljon hát a búcsúturné!

Hirdetés