LRn értékelése


>!
LRn
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

A trilógia lezárása nagyszabású és lebilincselő lett – az előző kötet miatt kialakult kétségeimet tejesen sikerült félresöpörnie, a felgyülemlett kérdésekre pedig kielégítő válaszokat adott úgy, hogy nem vált unalmassá, s végig kapaszkodni kell a székbe, hogy a valóság talaján maradjon az olvasó.

Számomra a legnagyobb vonzereje abban rejlik ennek a sorozatnak, hogy egy grandiózus történet mellett is mennyire értőn kezeli a családi drámát. A világméretű, történelmi korokon átívelő konfliktusokkal részben analóg a fő cselekményszálon Essun és Nassun személyes konfliktusa. A történet tehát nem elég, hogy tudományos fantasy, még családregény is – persze ebben sem a hétköznapi családfogalom mentén halad. A családi relációkat nemcsak a vér határozza meg, ugyanakkor még a vérrokonságot is beárnyékolja a társadalmi egyenlőtlenségek elnyomó gépezete. A fókuszban álló karakterek azonban szembe fordulnak ezzel, és saját, választott (vagy inkább szerzett) családokat alkotnak (kasztokon, sőt fajokon átívelő társulásokkal), lerázva magukról a konvenciókat. A szöveg központjában a fentebb már említett két szereplő viszonya áll, s mivel rajtuk, az ő döntéseiken áll vagy bukik a világ sorsa, különösen izgalmas és feszültséggel teli végigkövetni az útjukat a számos sérelmen és viszontagságon keresztül, s megvizsgálni személyiségük és érzelmeik alakulását annak tükrében (is), hogyan bántak egymással (és értik-e, hogy miért úgy). Ez az anya-lánya kapcsolat dönt el mindent, így kiemeli, mennyire jelentős is lehet ez a reláció mind az egyén, mind a társadalom szempontjából.

A karakterek belső világának felépítése mellett a külső világ felépítése is rendkívüli: precíz, átgondolt és újszerű, garantáltan nyomot hagy az olvasóban. Az utolsó kötet pedig bepillantást ad az egész világrendet megelőlegező kataklizma létrejöttébe is; a történet jelene mellett, párhuzamosan olvashatjuk ezeket a fejezeteket, amelyek megválaszolják az előző két kötetben felmerült kérdéseket, ráadásul az általam az előző kötetben kifogásolt elbeszélői pozíció is értelmet nyer, minden szépen összeáll mind tartalmilag, mind pedig formailag.

Hogy kinek ajánlom? Annak, aki szereti a fantasyt, és szeretne valami újszerűt olvasni; annak, aki nem szereti a fantasyt, hogy láthassa, a fantasy ma már milyen messzire jutott a heroikus kardozós történetektől és a többi sablontól; annak, akit érdekelnek a társadalmi kérdések és az emberi sorsok, függetlenül a köntöstől, amelybe bújtatták őket; annak, aki nem fél egy új, különleges szemüvegen át nézni valami egyetemest és hétköznapit.


N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

N. K. Jemisin: A megkövült égbolt

Hamarosan visszatér a Hold. Hogy ez az emberiség pusztulásának, vagy esetleg valami még rosszabbnak az előjele, az két nőn áll.
Essun örökölte Tízgyűrűs Alabástrom erejét. Reméli, ezzel megtalálja a lányát, Nassunt, és olyan világot teremthet, amelyben minden orogén gyermek biztonságban nőhet fel.
De Nassun számára mindez késő. Az anyja hiába válik képessé az obeliszkkapu irányítására, ő már látta a világ gonoszságát. Elfogadta, amit az anyja soha nem fog beismerni: az elromlott dolgokat nem mindig lehet helyrehozni. Az egyetlen járható út ilyenkor a teljes megsemmisítés.