vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Tavaly a Könyvhéten szereztem be ezt a kötetet, és erősen reménykedtem benne, hogy egy merőben új és sajátos megközelítésű fantasyt olvashatok majd, ami ugyanúgy felrúgja a műfaj kliséit, mint Abercrombie tette pár évvel ezelőtt, vagy Glen Cook a ’80-as évek derekán.
Nos, félszívvel akár még mondhatnám is, hogy nem kellett csalatkoznom, hiszen Hurley tényleg felrúgta a műfaj sablonjait, de tette ezt meglehetősen tenyeres-talpas módon, és nem csupán felrúgta azokat, de meg is taposta, le is köpte, sőt, meghempergette medveszarban is.
A nagy zsánerforradalmi hevületében ugyanis őrjöngve tépte apró cafatokra a történetmesélés szabályait tartalmazó tankönyveket, és szinte már posztmodern lázban dekonstruálta a történetet, amivel így az egyszeri olvasónak szó szerint küzdenie kell.
Méghozzá baromi hosszan.
S mivel ez egy trilógia nyitó kötete, baljós érzéseim vannak a folytatásokkal kapcsolatban.

A világ pedig valóban egyedinek ígérkezett: a négy „mágia-csillag” által befolyásolt varázshatalom és azok művelői; a különleges környezet: a korlátozott értelemmel bíró, vándorló, agresszív növényvilág, s az azzal erős szimbiózisban és harcban élő embernépek; a nyomokban a dél-kelet-ázsiai kultúrákra emlékeztető birodalmak; a teljesen diverz életközösségek, amelyekben a család fogalma alatt egészen mást értenek mint az számunkra evidens; az alapvetően nőjogú, igencsak furcsa szokásokkal spoiler és beidegződésekkel bíró társadalmak mind-mind hatalmas potenciált sejtetnek.
Persze, ezek kiaknázásához kellett is volna valamit kezdeni velük…
Hurley viszont az egész kvázi-hagyományos világépítést dobta a fenébe, mert úgy gondolta, hogy pont elég, ha az ő fejében létezik (létezik? hmm…) valamiféle koncepció, amit nem muszáj megosztania az olvasóival. Így aztán még az utolsó 100 oldalban is érhetik meglepetések az embert – csak sajnos olyanok, amelyek nem az „aha”, hanem a „hagyjál már, b+” élményt váltják ki.
Az írónő ugyanis egész egyszerűen nem mutatja be kellő részletességgel a világát, és így annak működési szabályszerűségei homályban maradnak és bizonyos összefüggések is az újdonság erejével hatnának az olvasóra, ha nem fáradt volna már végtelenül bele a könyvbe.

Viszont, jogos a kérdés, ha nincs kibontott világ és társadalom leírás, akkor mivel van tele ez a 700 oldal?
Rengeteg olyan cselekményszállal, amelyek gombafonalként tekergőznek ide-oda, érthetetlen fordulatokat vesznek spoiler és egyik-másik esetben egész egyszerűen eltűnnek a balfenéken. Felteszem, a következő részekben majd előkerülnek…
S ami igazán brutális, hogy ezt az n darab eseménysort n*n számú karakter bevonásával próbálja elmesélni Hurley, de a szereplők közül alig három-négynek van igazán jelentősége, karakteres jelleme, vagy legalább megjegyezhető neve. S hiába villan fel egy-egy izgalmas momentum rajtuk keresztül a világról és annak működéséről, mégis sikerül az érdektelenségbe fojtani az összes ígéretes figurát. A belső vívódásaik, a vágyaik és a félelmeik ábrázolása is kilúgozott volt a számomra, s nem éreztem hitelesnek sem a reakcióikat, sem az önreflexióikat, így nyilván azt is csak vállvonogatva vettem tudomásul, ha valami, az írói szándék szerint megrázó tragédiába keveredtek.

Végül pedig nem hagyhatom szó nélkül, hogy bár úgy gondolom, a gender tudatosságnak helye van a fantasy zsánerben is, de nem hinném, hogy ebben a formában kellene ezt megjeleníteni. Itt ugyanis időnként már-már parodisztikus szintet ölt a dolog: a regény szereplőinek többsége durva nemi sztereotípiákat tükröz, még akkor is, ha ezek pont az ellenkezői a nálunk megszokottnak.

Összességében csalódott vagyok: kaptam ugyanis egy könyvet, aminek a története áldozatul esett a fantasy-zsánerforradalomnak és megtiport teste ott hever a gender-tudatosság tépetten lengedező grimm dark lobogójának csoffadt árnyékában.

37 hozzászólás

Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Kameron Hurley: A Tükörbirodalom

Lebilincselő fantasy história a kétszeres Hugo-díjas Kameron Hurley tollából.

Újra eljön a nemzeteket pusztító és földrészeket formáló katasztrófa, ám ezúttal egy árva gyermek elmenekül a rabszolgaság és a halál elől, hogy feltárja véres múltját… de a világ közben háborút vív önmagával.

Idegen hódítók jelennek meg Szaiduan fagyos világában, és sorban lerohanják a városokat, nem hagyva hátra mást, csak hamut és romokat. A békés dhai nép áll a háború középpontjában, kiket a szaiduaniak rabszolga sorba vetettek, s most mégis a segítségüket kérik a megállíthatatlan ellenséggel szemben.

A sivár és kietlen tundra és az érző növényektől hemzsegő párás dzsungelek vérmágusai és zsoldosai, uralkodói és mágikus hatalommal bíró orgyilkosai ezúttal összefognak a pusztulás szélére sodródott világ megmentéséért.

Amikor a pusztulás eljövetelét hirdető sötét csillag felkel, egy törvénytelen uralkodónak kell összefognia a polgárháború szabdalta nemzetet; egy korát meghazudtoló ifjú harcosnak döntenie kell a családja és saját sorsa között; egy félvér dhai tábornoknak választania kell, hogy kiírtja-e atyja népét vagy hű marad egy idegen uralkodóhoz.

Pengeélen táncoló szövetségek és végzetes árulások kísérik a dhai nép és szövetségeseik törekvéseit, hogy megállítsák a feltartóztathatatlannak tűnő sereget, miközben az ellenség a világegyetemmel egyidős ősi világok összeütközésére készül.

A végén egy birodalom felemelkedik, a többi elbukik.

Hirdetés