Csabi P értékelése


>!
Csabi P
Karl Ove Knausgård: Játék

Gondolkozom, vajon milyen iskolatáskám is volt elsőben. Nem sikerül felidézni, csak sejtem, hogy valami műanyagos, fémcsatos, felül átcsapó fedéllel, vagy mifenével, valószínűleg kék vagy zöld, mindenképpen háton hordható. Aljában morzsa. Akkor ez most emlékezés, vagy mégis mi? Ha az évtizedek felgyűlt tudásából összerakunk egy régi képet, akkor az emlék, vagy csupán egy elfogadható konstrukció? KOK Harcom szériájánál mindig ez a kérdés, csak itt hatványozottan merül fel, hiszen a kezdeteket tárgyalja.
Az író nem is lacafacázik, mindjárt az elején kifejti: https://moly.hu/idezetek/1030117. Az utolsó mondat pedig így hangzik: ”Nem sejtettem még, hogy a táj minden apró részlete és minden egyes benne élő ember örökre bevésődik az emlékezetembe, pontosan és precízen, úgyszólván az emlékek abszolút hallása révén.” Mit jelent mindez? Gondolhatjuk, hogy KOK megint csak szórakozik az olvasóval, el akarja bizonytalanítani, ahogy korábban is. Vagy, hogy annyira fontos volt az életének ez a kezdeti, kisiskolás szakasza, hogy minden apró mozzanat úgy él benne ma is, mintha csak ma történt volna. Amennyiben ez lehetséges. Nem kizárt.

A történet az első két kötethez képest teljesen lineáris, a könyv első fele az első osztályba kerülést, és azt a tanévet taglalja nagyon részletesen, majd következik egy kis eszmefuttatás a szülőkről, hogy aztán a könyv második felében már nagyobb ugrásokkal tárgyalja a következő hat évet. Felnövéstörténet, persze, őszinte és kegyetlen, hiszen egy pillanatig sem kegyes magához, vagyis a gyerekkori önmagához. A kis Karl Ove egy nehezen beilleszkedő, okostojás, néha kimondottan egy pöcs, a története egyik nagy lebőgésétől a másikig tart. Emellett megismerjük a családot, végre feltárul apjához való viszonyának gyökere, gyűlöletének forrása. Valóban, az író apja kegyetlenül és érzéketlenül viselkedett a gyerekeivel, a kis Karl Ove legfőbb gyerekkori élménye apjától való rettegése volt. Vártam, hogy majd beleás ebbe az író, feltár valamit az apjáról, miért lett ilyen, hogy alakult az élete, de ez végül is nem történt meg, az apa csak, mint valami fekete árny lebeg a történet felett, egy dementor, aki rossz, nem kell tudnunk, miért. Lehet, hogy később majd ez is megtörténik, de talán itt lett volna a legjobb helye.
Másrészt a végére már kicsit untam a gyerek viselt dolgait, nehéz volt azonosulni vele, könnyebben ment a felnőtt Karl Ove esetében, túl messze van már tőlem ez a gyerekkor, hogy a visszatérő problémái (elsősorban a lányok, persze, no meg a félig-meddig kiközösítettsége) ilyen távon fenntartsák az érdeklődésemet.

2 hozzászólás

Karl Ove Knausgård: Játék

Karl Ove Knausgård: Játék

Monumentális életrajzi sorozatának harmadik részében a gyerekkorába kalauzol Karl Ove Knausgard. Ezúttal nem a felnőtt szerző tekint vissza fiatalabb énjére, hanem a kisgyerek meséli el, hogyan bukdácsolta végig a gyerek- és kamaszlét fájdalmas, felejthetetlen és kikerülhetetlen állomásait, testieket és lelkieket egyaránt. Családja a hatvanas évek legvégén költözött Oslóból Tromoyára, a könnyek, a szerelmek és az első traumák szigetére. A Játék megrázó krónikája annak, hogy milyen, ha egy családot nem a szeretet, hanem a félelem irányít. Központi figurája a Halálban megismert zsarnoki apa, akivel Knausgard végigbújócskázza az egész gyerekkorát, ám bárhová is rejtőzzön előle a házban vagy a szigeten, a férfi haragja mindenhol megtalálja.

Hirdetés