Ivenn P értékelése


>!
Ivenn P
Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza

Nagyon nehéz értékelnem ezt a kötetet, hisz a képregények világa mindig is közel állt hozzám, ugyanakkor egészen idáig én egy teljesen más oldalát ismertem ennek a stílusirányzatnak és műfajnak: tinédzserkorom óta rajongok/rajongtam az ázsiai képregényekért (mind a mangák és manhwák iránt) és valószínűleg az is kijelenthető, hogy több képregényt olvastam életemben, mint sima könyvet. Ennek ellenére az amerikai stílusú kiadványok terén nulla tapasztalatom van és egészen idáig ódzkodtam is tőle, hogy belefogjak bármi ilyesmibe. Az ok pedig szörnyen egyszerű: szimplán kidolgozatlanabbnak és „érzéketlenebbnek” ítéltem az amerikai szerzők stílusát az ázsiai alkotótársaikkal szemben és féltem, hogy érzelmileg nem tud megragadni egy ilyen módon megrajzolt történet.

A Witcher képregénysorozat első része részben igazolta a sejtéseimet, részben hozott meglepetéseket is. A rajztól sajnos egyáltalán nem dobtam hátast és szerintem nagyon sok panelen nem igazán jöttek át a szereplők érzései, mimikái. Ezzel szemben viszont azt el kell ismernem, hogy a környezet és a háttérelemek nagyon szépen ki voltak mindenhol dolgozva és a mangák letisztult, karakterközpontú ábrázolásához képest ez mindenképp egy tágabb betekintést adott a történetbe, a sötét tónusokkal való játék pedig megalapozta a hangulatot. Mivel először láttam ilyesmit, nekem érdekes élmény volt kissé „távolabbról” szemlélni a történetet, ugyanakkor pont ebből kifolyólag hiányoltam a karakterek részletesebb ábrázolását.
A rajzzal való fenntartásaim ellenére a történet viszont nem volt egyáltalán rossz. Habár nem Sapkowski mester írta, de határozottan el tudnám képzelni a sztorit az első két novelláskötet történetei között: kellően sötét és borongós, néhol vicces és cinikus, néhol morális kérdéseket feszeget és néhol nem is azok az igazi szörnyetegek, akikről gondolnád, hogy szörnyetegek. Élveztem, hogy ismét találkozhattam pár jól ismert lénnyel a Witcher bestiáriumából és meg kell hagyni, hogy párszor el is kapott a nosztalgia (és a játszhatnék). Geralt karakterét is többé-kevésbé sikerült eltalálnia a szerzőnek, habár az én véleményem szerint ő ettől valamelyest mogorvább és antiszociálisabb, nehezebben nyílik meg, mint ahogy itt be lett mutatva. spoiler
Összességében azt mondanám, hogy nem volt rossz a kötet, de egy ügyesebb művésszel sokkal nagyobbat is szólhatott volna. Így inkább egy közepesen jó élmény volt. Ebből az egy kötetből még nem tudnám azt mondani, hogy legyőztem a fenntartásaimat az amerikai típusú képregényekkel szemben, viszont az mindenképp reménnyel kecsegtet, hogy a harmadik kötet rajzai már közelebb állnak az ízlésemhez.
Kíváncsian fogom magam belevetni a folytatásokba és remélem, hogy a Witcher-hiányom is valamelyest enyhülni fog. Mert jó volt ez, de most még jobban hiányzik Geralt!


Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza

Paul Tobin: The Witcher 1. – Az elátkozottak háza

Geralt, a szörnyvadász a Fekete-erdő vidékén utazva találkozik egy néhány éve megözvegyült halásszal, akinek halott és vérszomjas felesége egy Üvegablakos ház nevű baljós kúriában kísért. A házban üres szobák végtelen sora fogadja a kalandvágyó hősöket, ám van itt még valami, valami rejtélyes… és rettenetes.
A hátborzongató folyosókon Geralt és társa rémek seregébe botlanak, akik mind az életükre törnek, s a kiállt szörnyűségek és válogatott tortúrák hatására már legszívesebben elmenekülnének. De a házat körülvevő elátkozott erdő talán még több veszélyt rejt…
Miközben – a kiutat keresve kilátástalan helyzetükből – a rettenthetetlen vadászok lassan megismerik a kúria lakóinak történetét, Geralt kénytelen lesz szembesülni egy lelke mélyéig ható, aljas árulással is…

A The Witcher, mely Andrzej Sapkowski Vaják c. fantasy sorozatából született, 2015-ben a közönség és a kritikusok által is leginkább elismert videojáték volt. Képregényünk bár ez alapján készült, de benne a játéktól és a Vaják könyvektől független, teljesen új történetet ismerhetnek meg az olvasók.

Hirdetés