Bori_L P értékelése


>!
Bori_L P
Cameron Johnston: Az áruló isten

Kezdeti lelkesedésem a regény végére némileg csökkent ugyan spoiler, de azért egészen kellemes meglepetés volt. Simán elmentem volna a könyv mellett, ha nem akad meg a szemem @Noro értékelésén: rájöttem, hogy a rózsaszín borítós könyvek jelentős hátrányból indulnak olvasmányválogatás közben. Így utólag örülök, hogy elolvastam és bár vannak fenntartásaim a folytatással kapcsolatban, azért kíváncsi vagyok, hogy mi sül még ki ebből.

Idén Sümegi Attila Gúzs című novellájában találkoztam először a mágia, mint függőség forrásának az ötletével, és már ott is igen-igen megtetszett ez a gondolat. Cameron Johnston kicsit más irányba viszi el ezt az alaphelyzetet: ebben a világban egyrészt nem csak elfogadott és mindennapos a mágia, hanem egyenesen a mágusok uralkodnak mindenki más fölött, másrészt pedig még bőven nem az internet világában járunk, hanem a lőfegyverek és kővárosok korában. A főhősünk mesterséges amnéziában szenved: 10 évvel korábban kötött egy paktumot valakivel, ami miatt el kellett hagynia a városát, barátait, mindent amit ismert, és folyamatosan menekülni az őt üldöző démonok elől. Most azonban eljön az ideje, hogy visszatérjen és… hát, rendet tegyen egy kicsit, ha szabad ezt a kifejezést használni.

Nekem néha kicsit sok volt az E/1-es önsajnálkozás meg önostorozás (pedig általában kifejezetten jól viselem az E/1-et), de alapvetően azért szórakoztatott Edrin Walker cinizmusa. De a kedvenc szereplőm egyértelműen Szakító volt (ez elég morbid, de már nem törlöm ki), remélem róla is hallunk még. Azt hiszem, azt a kijelentésemet is ideje felülvizsgálnom, hogy nem szeretem a detektívregényeket, mert ez nem az első SFF jellegű detektívregény mostanában, amit kifejezetten élveztem. Gördülékeny, könnyen olvasható a történet, megfelelő beosztású információ-adagolással (bár a múltbéli visszaemlékezések nem mindig a legjobban vannak elhelyezve, viszont legalább lényegi információk derülnek ki belőlük), kifejezetten élveztem a mostani, amúgy eléggé leterhelt időszakomban.

A végével nem vagyok egyedül kibékülve, szerintem Johnston kicsit elvetette a sulykot a henteléssel meg a mindenféle spoiler szörnyekkel és társaikkal, legalábbis a leírások szempontjából. Én a szörnyeket tekintve meglehetősen konzervatív vagyok spoiler, úgyhogy a végén levő csatajelenetekből volt egy-két rész, amit átpörgettem gyorsan, de ez nem rontott jelentősen az élményen. Inkább attól félek, hogy ebbe az irányba megy majd el a sztori a folytatások esetében. Na de majd kiderül.


Cameron Johnston: Az áruló isten

Cameron Johnston: Az áruló isten

Egy várost elképzelhetetlen borzalmak fenyegetnek, ezért a leggyűlöltebb száműzöttjében kell megbíznia, máskülönben mindent elveszíthet.
Edrin Walker tíz éve menekül démonok és adósságok elől. A becsületét vesztett mágus hazatér, hogy megbosszulja barátja kegyetlen halálát. Lynas olyan titokra derített fényt, ami végzetes lehet egész Setharistre nézve. Próbálta figyelmeztetni az Arkánumot, a várost uraló varázslókat, de nem járt sikerrel. Élve nyúzták meg, és Walker minden vágást érzett. Most a gyilkost keresi, és semmi sem állíthatja meg. Mágusok, halandók, démonok vagy akár istenek – Walker szénné égeti mindet, ha kell. Végül is, nem ez lesz az első eset, hogy megöl egy istenséget…

Hirdetés