Voorhees értékelése


>!
Voorhees
Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék

Staveley a Csiszolatlan Trón Krónikájával valami egészen különlegeset tett le az asztalra, és kitörölhetetlenül beírta magát a fantasy nagymestereinek névsorába. A trilógia záró akkordjában természetesen választ kapunk a kérdésekre, minden szereplő eléri a maga célját így vagy úgy, de ennél sokkal többet is ad a könyv az olvasónak. Ugyanis olyan gondolatokkal van tele, melyek megszívlelendőek, olyan bölcsességeket rejtenek a sorok, melyeket hasznosíthatunk a mindennapi életben, és ami a legfontosabb, a történetnek van mondanivalója. És ez minden, de minden izgalomnál többet jelentett számomra.

Megértem azokat, akik szerint túlírt a trilógia befejező része, kevés az érdemi történés, sok a szöveg. Talán igazuk is van. De most leírom azt, amitől valószínűleg nem leszek túl népszerű, de nem érdekel: ezek az emberek nem szeretnek igazán olvasni. Egy mű értékét nem a megtöltött oldalak száma, a kiontott vér literszáma, a véget nem érő csaták vagy harcok határozzák meg, hanem a mögöttes tartalom. És ebben a trilógiában több mondanivaló volt, mint sok másikban együttvéve.

Elismerésre méltó, ahogy Staveley drámai módon megfesti a főszereplők tragédiáját. Adare kötelességtudata, a népe iránt érzett felelősség és a fia iránt érzett szeretet szinte szétfeszítik, úgy érzi sem császárként, sem anyaként nem állja meg igazán a helyét. Belső tépelődései, döntései, sorsa már-már könnyfakasztóan emberiek.
Kaden személyes tragédiájához egészen más út vezet. A fiatal Első Szóló a vég felé vezető úton megismeri a szenvedés és a szerelem ösvényeit is, döntése, miszerint Il Tornjával mindenáron szembeszáll, megpecsételi sorsát és okozza végzetét.
Valyn sorsa talán mindenkiénél tragikusabb és tanulságosabb. A jóformán minden emberségét és szeme világát is elvesztő volt Kettral szárnyparancsnok a saját módján talál vissza az élethez. Az ő szálán keresztül a remény és az élet diadalát ünnepelhetjük a halál felett.

A mellékszereplők közül nekem Gwenna szála tetszett a legjobban, a karakterfejlődés is talán az ő esetében a leginkább szembetűnő. Nagyon elégedett voltam a női szereplők kiteljesedésével, Gwenna mellett ugyanis Huutsuu is jelentős szerepelt vállalt. Az urghul asszony szemén keresztül egy teljesen más nézőpontot ismerhettünk meg, és az író jobban megértette az olvasóval a fájdalomimádó, nomád lovas nép értékeit és szemléletét.

Véleményem szerint izgalomban egyáltalán nem volt hiány, nem érzem soknak a történetet, sőt, én még olvastam volna. Meglátásom szerint a három kötet végig egyenletes színvonalú, lenyűgöző alkotás. Nálam jelentősen Anthony Ryan és Mark Lawrence fölé magasodott. Abszolút telitalálat.

A trilógia érdekessége még, hogy úgy alkotott a szerző fenomenálisat, hogy még a low fantasyhez képest is szembetűnően kevés volt a mágikus elem. Voltaképpen csak a megcsapolóknak voltak mágikusnak nevezhető tulajdonságaik, de ezekről sem tudunk meg bővebbet. Fantasztikus lényeknek is lényegében csak a Kettralok tekinthetőek, ugyanakkor a mágia szinte teljes hiánya egyáltalán nem zavaró, sőt. A világ enélkül is remekül felépített, nem volt hiányérzetem.

Még egyszer, hatalmas elismerésem a rendkívül színvonalas magyar fordításért, és óriási köszönet és hála a @gabokiado részére, amiért elhozta nekünk ezt a mesterművet. Természetesen ajánlom. Minden fantasy rajongó számára kötelező!


Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék

Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék

Az Annur Birodalom és maguk az istenek is a pusztulás küszöbén állnak…

Az ősi csestriim faj visszatért, hogy bevégezze az emberiség elleni harcot; irdatlan seregek törnek a főváros felé, és mindkét oldalon varázshatalommal bíró megcsapolók próbálják eldönteni a háborút. Szeszélyes istenek járják a világot emberi alakban, saját kifürkészhetetlen céljaikat űzve.
A három császári testvér – Valyn, Adare és Kaden – pedig megérti végre, hogy még ha túl is élik a világukat fenyegető pusztulást, soha nem lesznek képesek valódi szövetséget kötni.
Brian Staveley a Csiszolatlan Trón Krónikájának lezáró kötetében egy birodalom véres végnapjain keresztül mutatja meg, mit jelent embernek lenni.

Hirdetés