Szentinel értékelése


>!
Szentinel
Jack Vance: The Eyes of the Overworld

Ezt a kötetet végigolvasva jöttem rá, hogy ökörség volt eddig tologatnom Vance könyveit.

A The Eyes of the Overworld megadja azt, amire az első kötet még nem volt képes: egy figurát, kinek szemén keresztül láthatjuk a Haldokló Föld világát, így pedig egységesebb képet kapunk róla. Aminek épp az a paradoxonja, hogy a Haldokló Föld kaotikus. Minden várost és falut túlburjánzó erdők kötnek össze, mivel a Hold már nem látható az égbolton, az éjszakák teljesen sötétek és veszélyesek, mert az emberekre veszélyes teremtmények zöme ekkor bújik elő. Emellett minden egyes város egymástól különálló közösséget alkot, saját vallással, szokásokkal. Előfordulhat, hogy amíg a folyó egyik partján békével fogadnak, és vízzel kínálnak, a másik oldalon már egy agresszív, xenofób törzzsel találkozik az ember. Emiatt nem csak beleillik az alapkoncepcióba a világépítés (az utolsókat rúgó Föld), hanem a könyv szerkezete is teljesen hitelesíti azt. A The Eyes of the Overworld is egy novelláskötet, de a történetek főszereplője mindegyikben új kalandokba kerül, és más-más helyszíneken fordul meg.

Ravasz Cugel egy minden tekintetben balfék figura. Egy nagyravágyó, mégis sikertelen kereskedő, aki egy tipp hatására betör a mindenki által csak „Kacagó Mágus”-ként ismert ember birtokára, hogy ellopjon tőle egy-két értékesebb tárgyat. Pechjére a varázslót nem ejtették a fejére, és rögtön lebuktatja az épp kereket oldó Cugelt. Azonban nem öli meg, helyette inkább rábíz egy feladatot: meg kell szereznie a címadó csecsebecsét, mellyel állítólag a használója egy teljesen új világba nyerhet betekintést. Ja, és egy mérgező földönkívüli entitást is rátelepít Cugel májára, hogy a tolvaj még véletlenül se legyen képes csak úgy kereket oldani… Cugelt tehát a városától jó messzire varázsolja, épp oda, ahol a „Felsővilág szemét” őrzik. Nem árulok el nagy spoilert azzal, ha leírom, hogy Cugel sikeresen (igaz, saját ökörsége miatt nem könnyedén) megszerzi a bűvtárgyat, csakhogy még előtte áll egy hatalmas akadály: a hazaút. Igen, a The Eyes of the Overworld egyik leleményes vonása nem az, hogy hősünk elindulj és célba ér, hanem az, hogy a hazatéréséért kell szurkolni. A mágus ugyanis csak egyirányú jegyet adott neki, a visszautat már ő „fizeti.”

Ravasz Cugel prototípusa lehetett azoknak a grimdark figuráknak, akik csakis a saját érdekeiket nézik és kicsinyesek amennyire csak lehet. A különbség annyi, hogy míg a legtöbb grimdark saját, sötét lelkű főszereplőit menő karakterként ábrázolja, Vance tisztában volt azzal, hogy Cugel egy rohadék. Méghozzá a legszánalmasabb fajtából. Saját magát nevezte el „Ravasz Cugel”-nek, emellett ronda mint a halálbüntetés, nem kifejezetten nevezhető jó harcosnak, és úgy istenigazából nem kiemelkedő semmiben. „Ravaszsága” is addig terjed, amíg úgy érzi, uralja a helyzetet. Ha nem így van, avagy nem jóhiszemű, kedves emberekkel találkozik, hanem nála nagyobb szemétládákkal, akkor saját magából csinál bolondot. Az egyetlen ütőkártyája összetett és tökéletesre csiszolt szóhasználatában rejlik, amivel Cugel könnyedén át tudja verni a naiv népeket. Kereskedőként nem csoda, hogy mestere lett a szóforgatásnak. Valahogy rá kell tukmálni az emberre a kacatot. Vance nagyon jól mutatja be, hogy még egy ilyen immorális világban sem jut messzire az, aki azt hiszi, hogy mindenkinél okosabb. Cugel előtt ugyanis nagyon jó lehetőségek nyílnak meg kalandozásai során, de mivel folytonosan túlértékeli magát, ezért mindig nagyot koppan. Számomra Cugel ballépései két dolgot jelentettek: az írónak remek volt a humora, és tisztában volt vele, hogy az efféle viselkedésről ki kell hangsúlyozni, hogy nem pozitív. Éppen ezért főszereplője mindennek nevezhető, csak épp menőnek nem. Ettől persze még így is megkedveli az ember, éppen azért, amiért Hókuszpókot is a szívébe tudja zárni.

A The Eyes of the Overworld egy remek olvasmány, melyhez Vance hozzáillő főszereplőt választott. Kíváncsi vagyok, hogy a Cugelnek szentelt, regényhosszúságú Cugel’s Saga. De nem most kezdek majd neki. Akármennyire is ejt ámulatba Vance stílusa, azért el kell ismernem, hogy kissé sok volt egyhuzamban két kötetet letolni ebből a szériából. De nem feledkeztem meg róla! Hamarosan újra nekiülök majd a Haldokló Földnek, és megpróbálom kiolvasni a hátralévő két kötetet.

1 hozzászólás

Jack Vance: The Eyes of the Overworld

Jack Vance: The Eyes of the Overworld

The Eyes of the Overworld is the first of Vance's picaresque novels about the scoundrel Cugel. Here he is sent by a magician he has wronged to a distant unknown country to retrieve magical lenses that reveal the Overworld. Conniving to steal the lenses, he escapes and, goaded by a homesick monster magically attached to his liver, starts to find his way home to Almery. The journey takes him across trackless mountains, wastelands, and seas. Through cunning and dumb luck, the relentless Cugel survives one catastrophe after another, fighting off bandits, ghosts, and ghouls?stealing, lying, and cheating without insight or remorse leaving only wreckage behind. Betrayed and betraying, he joins a cult group on a pilgrimage, crosses the Silver Desert as his comrades die one by one and, escaping the Rat People, obtains a spell that returns him home. There, thanks to incompetence and arrogance he misspeaks the words of a purloined spell and transports himself back to the same dismal place he began his journey.

Hirdetés