mate55  értékelése


>!
mate55 
Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II. A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap

Feuchtwanger az emberek közötti egyenlőségben hitt, gyűlölte a fasizmust, amely a háború szörnyűségeit és a tudatos népirtás borzalmát szabadította rá (Először Franciaországba, majd onnan Amerikába menekült.) és népére. A könyve kiadása alkalmával ezt írta: „ha ezt a témát kortárs regény formájában kezeltem volna, attól tartok, hogy írásom elhomályosította volna az olvasók szemét, és az életem folyamatosan a személyes zaklatásokkal és a megtorlással lenne szennyezve. Ezért úgy döntöttem, hogy átültetem ezt a konfliktust egy ember lelkére, Flavius Josephus zsidó történészre, azzal a különbséggel, hogy ezt 1860 évvel ezelőtt hajtotta végre.” Egy nép történelmi katasztrófájának vérszagú levegője érinti meg a könyv olvasóit. Azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amikor a Rómával szembeni lázadás elpusztítja a zsidó vallás központi szimbólumát, és ez a hitben a legfontosabb történelmi változásokat kényszeríti ki. Megvizsgálja a vallási tolerancia és a kulturális asszimiláció problémáit, valódi tragédiát elevenít fel Flavius Josephus katasztrofális karrierjéből, és a történetével párhuzamosan a három Flaviai császár, Vespasianus, Titus és Domitianus portréját kínálja. Előadásmódjában anélkül, hogy kifejezetten utalna a tanulságra vagy éppen filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozna (mert minden magyarázat fölöslegessé válna), az események önmagukért beszélnek. A két nép viszonyának történelmi megoldatlanságát, a zsidóság önfeláldozásának hiábavalóságát mélységes fájdalommal mutatja be, eközben megadva az irodalmi működését, eszme és társadalomtörténeti jelentőségét. Egyéni élménnyel felruházva, ledobja a felszabadult szenvedély álarcát, s megmutatja a maga teljes, őszinte és hiteles emberségét. Nem elfogultan jellemzi, hogy a zsidóknak ugyanolyan hibái vannak, mint a rómaiaknak, de nagyon jól érzékelteti a zsidó vallás és a római cinizmus közötti szakadékot. Írásán keresztül őszintén ábrázolja a „modern” zsidó helyzetét, bármilyen történelmi időszakban a zsidó néphez fűződő különleges kapcsolatának szintézisében és az emberiséggel való általános kapcsolatában. Sokan persze biztosan megriadnak a könyv oldalszáma miatt (mint, ahogy én is), de higgyétek el, témájának különlegességénél, drámai bemutatásánál és történelmi forrásértékénél fogva, mind a mai napig figyelemre méltó olvasmány.


Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

Lion Feuchtwanger: A zsidó háború I-II.

A világszerte rendkívül népszerű s nálunk is közkedvelt író a regénytrilógiájában az ókorba kalauzolja az olvasót: a Flaviusok – Vespasianus és Titus császár, főként pedig Domitianus „Úr és Isten” – uralkodásának napjaiba. Abba a korszakba, amelyben a központosított hatalom despotizmusa a csúcspontjához érkezik, s az egykori római köztársaság emléke már csak ártalmatlan legendaként él tovább. Feuchtwanger regényének hőse Josephus Flavius történetíró. Ez a különös, kivételes képességű ember egy bonyolult ellentmondásokkal terhes kor szimbóluma. Dávid törzséből származó pap, aki fegyverrel a kezében harcol a hatalmas Róma és a kicsiny Júdea egyenlőtlen háborújában a birodalom kegyetlen erőszakszervezete ellen, egyben azonban „világpolgár'” is, akinek a legfőbb gondja, hogy meglelje az egész ismert emberiséget egybefűző szálakat. Drámája abban rejlik, hogy sokáig nem tud dönteni az őt útjára bocsátó közösség szolgálata és személyes hiúsága, a hazájához népéhez való kötöttsége és tudományos pályafutásának vonzó, magasba emelő lehetőségei között. Élete alkonyán, reményeiben megcsalatkozva, szülőföldjére tér vissza, hogy végül – amire ifjúkorában nem volt képes – az újra fellobbanó szabadságharcban a halált válassza.

Hirdetés