Noro  értékelése


>!
Noro
Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

A magyar fantasy irodalom hőskorát két szerző négy alkotása határozta meg nem csak az 1980-as évek végén, de még jócskán azután is. Ezek Gáspár Andrástól a Halál havában és az Ezüst félhold Blues, illetve Nemes Istvántól a Káosz szava és a Harc az Éj Kövéért. Valahol jellemző, hogy ezek közül a két kevésbé eredeti kidolgozású univerzum (a Magus és a Káosz világai) büszkélkedhet a mozgalmasabb utóélettel. Számomra azonban egyik sem képvisel olyan erős nosztalgia-faktort, mint Az Éj trilógiája.

A Trilógia egy tipikus portál fantasy történet egy atipikus fantasy univerzumban. Leon Silver, a félresiklott életű álmodozó egy lila csillagon átlépve egy mágikus világban találja magát, ahol szinte azonnal sorsfordító események közepébe kerül. Eleinte csak csetlik-botlik, egyik bajból a másikba kerül, és vágyálmai dacára sem hiszi el magáról, hogy képes a saját lábára állni Cherubion barbár valóságában. De miután magára talál, úgy söpör végig rajta, mint a klasszikus fantasy hősök (na jó, néhány jellegzetesen leonos pofára esés kíséretében). Háttere mai napig a kedvenceim közé tartozik, mellesleg ilyen csavaros és nehezen kiismerhető világokat szerintem az amerikai szerzők is csak 2000 után kezdtek el írni. A három félisten – a Technokrata, a Sötét Láng Ura és az Őrült – feledhetetlen figurák, háborújuk pedig egészen egyedi ízt ad már az első fejezeteknek is. Pedig az olvasó akkor még semmit sem tud Cherubion valóságáról. Harci robotok és wyvernek, helikopterek és élőholtak, poszt-apokaliptikus mutánsok és persze gyönyörű nők építenek fel egy meghökkentően logikus világot e lapokon. A félistenek nevei – Melan, Choler és Sang – mögötti poént pedig annak idején fiatal olvasóként még nem is értettük első olvasásra.

A Cherubion Saga néven is ismert sorozat a legjobb értelemben vett ponyvának számít. Látványos és izgalmas minden sora, menet közben pedig többször is teljesen átértelmezi önmagát (akár egyfajta detektívregénynek is tekinthető, ahol a rejtély a világ történelme, a végső parlor scene pedig 800 évet fog át), de a későbbi írói divatnak megfelelő tiszteletköröket ne várjunk tőle. Már az 1992-es kiadás borítója is remekül láttatja, miről van szó: ma már komolyabb zsánerkiadó valószínűleg nem merné ezzel a képpel kiadni a könyvet, pedig a festmény tökéletesen illusztrálja, milyen hagyományokat is követett a szerző. Howard, Vance és Moorcock kacsint felénk egy-egy jelenet erejéig, néha ügyesen álcázva a modern főhős és a science-fantasy világ mögött. Felnőtt fejjel ugyan fel lehet fedezni benne egy-két kisebb botlást, de szerintem még ma is egy zseniális nosztalgiafröccs.

2 hozzászólás

Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Jeffrey Stone: Az Éj trilógiája

Egy végzetes éjszakán Leon Silver bemászik a Joux-tó jegére, hogy közelről szemügyre vegyen egy lila fényjelenséget. Ám a jég beszakad alatta, s Leon átkerül egy másik világba, Cherubionba…
Cherubiont három félisten uralja, akik mesterük titokzatos eltűnése óta a hatalomért marakodnak. Choler, a Sötét Láng Ura a fekete mágia mestere. Melan, a Technokrata, a gépezetek és a józan logika megszállottja. Míg Sang, az Eszelős kiszámíthatatlan, a saját útját járja. Ám nem csupán ők veszélyeztetik Cherubion világát, hanem a szomszédos kontinensről meginduló elfajzott, mutáns seregek is, Otoaak vezetésével.
Leon megpróbálja kibogozni a rejtélyeket és megtalálni Cherubion valódi urát, az Éj Istenét.

Hirdetés