Nikolett0907 P értékelése


>!
Nikolett0907 P
Robin O'Wrightly: Erelem

Robin O'Wrightly: Erelem (eszetlen szerelem)

"Ahogy a macska mondja a viccben: „Yess!” – gondolta a férfi, míg félájultan szimulált.
„Milyen viccben?”
„Tudod, amikor az anyós elhívja a vejét, hogy az vacsorázzon nála. A férfit pezsgős, háromfogásos, lazacos-marhasteakes vacsora várja, ami már eleve gyanús. Leülnek az asztalhoz, a mama rettentően kedves, mindenből kínálja, teljesen angyali teremtés, így a vő kezd pánikba esni. Nem eszik, húzza az időt. Az anyós egyszer csak feláll, és kimegy a mosdóba, ekkor a veje kapva kap az alkalmon, és megkínálja az asztal mellett kunyizó macskát egy szelet hússal. A macska elkapja, megeszi, majd nem telik bele fél perc, és kinyúvadva elterül a földön. A férfi totál berezel, kiszalad a konyhába, előveszi a legnagyobb serpenyőt, amit talál, és az időközben vissza térő anyóst úgy kupán csapja, hogy az kiterül. Erre a macska felpattan az asztal alól, és felkiált: »Yess!"

Az első gondolatom, mikor elkezdtem olvasni a könyvet az „oh, te jó ég” volt és ami az érdekes, ugyan ezzel a gondolattal csuktam is be.

Akkor talán közvetlenül szólnék az alkotóhoz:

Kedves Írónő!

Mert, igen számomra te az vagy.
Legyél jelen pillanatban ismert, vagy még „picit” ismeretlen, számomra olyan vagy, mint egy távoli barát.
Nem tudom elégszer megköszönni, (és pontosan tudod, hogy fennen hangoztatom ahol csak tudom), hogy imádom az intelligens humorodat, ahogy írsz, ahogy fogalmazol és látod a világot, annak minden árnyalt oldalával.
Bár elsőként a facebook oldalon kezdtelek el követni, a napi reggeli „rutin” kiírásaiddal kezdeni a napot számomra felüdülés, aztán volt szerencsém olvasni tőled egy sokkal komolyabb és mélyebb hangvételű könyvet, aminek a folytatásáért azóta is csillogó szemmel várakozok.
Most pedig, végre elolvastam ezt az eszement őrültséget, amit volt képed papírra vetni, és én ezért annyira IMÁDLAK és TISZTELLEK. ♥
Igen jól olvasod, tudod, hogy nem szoktam finomkodni, most sem teszem, de neked sikerült kigúnyolni az összes klisével ellátott szerelmetes regényeket, feltölteni sajátos humorral és fogalmazási stílussal, és egy nagyon is hasznos tanácsokkal és bölcselettel, melyek csak a figyelmes olvasóidnak fognak feltűnni. Aki csak végig darálja, az egy maszlagnak fogja látni, de sokkal több annál.

Ellenben kettő megjegyzésem lenne.
Az első, hogy a tollad ne kopjon ki soha. Már ez az apró megjegyzés az első oldalon, kiakasztott, úgy elkezdtem nevetni.
A második pedig az lenne, hogy nem tudom ki rajzolta a lapokra némely történési mozaikot, de nagyon jó ötletet adhatna valamely mesekészítőnek, mert ezt simán megnézném sorozatban is a tévén. És ezt írom úgy, NEM kapcsolom be azt a kockát, csak ha egy kis tudományos műsorra vágyom.

Tehát a félcsillagot levonom, mert olyan függővéget mertél hagyni, hogy első felindulásomban majdnem áthajítottam a könyvet a szobán. ( Persze ha véletlen meg is teszem, rohanok utána, mert ez nekem kincs. )

Szóval a sajátos stílusomban, ahogy remélem kezded megszokni, egy rajongói levél akart lenni és egy könyv értékelés is.

Egyszerűen imádlak úgy ahogy vagy.

És alig várom a könyvfesztivált, hogy egy jó beszélgetés mellett, beszerezzem a folytatást, illetve ami hiányzik az irományaidból.

Szeretettel, mint mindig, egy örült olvasód!!!!♥♥

Kedvenc!♥♥

U.I.: Azért javasolhatnád, hogy a könyved olvasása közbe senki ne egyen, igyon, mert fuldoklás várható…..♥♥

29 hozzászólás

Robin O'Wrightly: Erelem

Robin O'Wrightly: Erelem

A jóképű és kissé paranoiás adóhivatalnok beleszeret a nem csak kívül szőke, feketegazdaságban dolgozó hosztesszbe. „Ez valami vicc?” Az!
Ez a kötet nem egy szerelmesregény paródiája, hanem az összesé. De hogy ne csupán öncélú poénkodás legyen, természetesen van mondanivalója is: nem csak mínusz centikben mérhető a legmélyebb kapcsolat férfi és nő közt. Még ha ehhez az őrület határát kell súrolni a túloldalról…

Hirdetés