Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép

Filmszínházunk bemutatja:
GYILKOS ALLEGÓRIÁK (színes, NAGYON színes, szinkronizált német romantikus-misztikus thriller)

Anselmus, az ifjú diák almáskosárba lép, majd epileptikus rohamában arany kígyót hallucinál egy bokorba*, és még bele is szeret. (Különben minek hallucinálta volna oda, nem igaz?) Ismerőseinek pont nem jut eszébe egyetlen pszichoterapeuta sem, aki szakértő lenne a témában, úgyhogy inkább elküldik őt az egyetlen még nála is nagyobb kaliberű bolondhoz: Lindhorst levéltároshoz, aki saját bevallása szerint is egy szalamandra. (Mint kiderül: valóban. Ennyit a bolondokról.) Az ötlet, úgy tűnik, pont annyira javít Anselmus állapotán, mint amennyire józan paraszti ésszel gondolnánk: semennyire. Diákunk továbbra is furán viselkedik, mi több, még fertőzni is kezd. Ezt a belé titkon szerelmes Veronika már nem nézheti tétlenül, úgyhogy megkeresi a városi boszorkányt**, aki meg egy sárkánytoll és egy marharépa gyermeke – de tényleg, komolyan. Szóval alakul a mágusok gigantikus, eposzi csatája, az utolsó Marvel-mozi záró összecsapása ehhez képest kutyafüle. Csak hát ki tudja, ebben a zűrzavarban melyik mágus a jó, és melyik a rossz? Ki akarja beavatni Anselmust, és ki elveszejteni? És mi a jobb Anselmusnak: ha beavatják, vagy ha elveszejtik? És feleségül veszi-e végül a kígyót, vagy sem? És ha elveszi, hogy szaporodnak? Tojással? Vagy mint elevenszülők? A körmömet lerágom. Mert ahol varázslók harcolnak, ott hullnak a muglik.

Tizenhat éven aluliak csak szülői felügyelet mellett. Nem is azért, mert rosszat álmodnának. Hanem mert ezt az egzaltált ornamentikájú, szimbólumoktól lucskos szöveget ők, meglehet, inkább teherként érzékelnék. Pedig nagyon jó anyag.

* Így megy ez: ha a bokorba arany kígyót hallucinálsz, bolondnak néznek, ha tüzet, vallási vezetőnek.
** Aki esetleg városi boszorkányokat óhajtana megbízásokkal ellátni, annak jó hírem van: baromi könnyű őket megtalálni. Csak meg kell kérdezni a barátainkat, hogy hol laknak, és megmondják. Korabeli gugli.

10 hozzászólás

E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép

E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép

A múlt német írói és költői közül csak nagyon kevésnek jutott osztályrészül, hogy műve ösztönző és termékenyítő erőként hatoljon be más irodalmakba, idegen kulturális közegben gyökerező alkotások ihlető forrásává váljék. E. T. A. Hoffmann egyike volt ezeknek a keveseknek: Goethe és Heine mellett az egyetlen német író, akinek hatása térben és időben egyformán hosszan gyűrűző, széles körű és maradandó is. A világirodalmi hatású író szerény és szűk keretek közé szorított élete két szférában zajlott. A polgári életben jól képzett jogász és lelkiismeretes tisztviselő volt, művész mivoltában viszont a romantika univerzális művészideáljának megtestesítője: ügyes kezű festő, kitűnő muzsikus, jó zeneszerző s mindezek mellett a német romantikus irodalom egyik legeredetibb tehetsége. Polgári foglalkozásánál fogva maga is beletartozott józan, prózai, fantáziátlan filisztervilágba, művében viszont a hétköznapok szürke valóságát átvilágító, varázslatos, érzék feletti világot teremtett. Ez a kettősség mindvégig meghatározója marad Hoffmann írásművészetének, amely a realitásban éppúgy otthon van, mint a képzelet tündérországában.

Hirdetés