Noro  értékelése


>!
Noro 
Greg Keyes: Pokoli város

Bár az asztali szerepjátékok terén hozzáértőnek vallom magam, amit a számítógépes és videójátékokról tudok, az elférne egy szerencsesüti céduláján. Greg Keyes azonban alapos szerző, akiről joggal feltételeztem, hogy ebből a regényből is kihozott valami szokatlant.

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a prológus elég ijesztő volt, ugyanis egy szót sem értettem belőle. Ismeretlen nevek, helyszínek, események sorakoztak ezen a néhány oldalon. (Mellesleg hasznos lett volna egy térkép, elvégre elég sok a történetben a fel-le rohangálás, illetve lassú, de annál pusztítóbb előrenyomulás.) De ez nem tartott sokáig: amikor átváltottunk egy dilettáns alkimista és gyíkember barátja kalandjaira, máris sokkal otthonosabbá vált a történet. Kimondottan érdekes volt a gyíkemberek másfajta világnézetet igénylő nyelvéről, valamint a gondolkodó fák szerepéről olvasni (ami azt illeti, erről a témáról többet is elfogadtam volna). Ez után hamarosan felbukkant a lebegő város is, amely kifejezetten izgalmas helyszínnek bizonyult. Egy biomágikus, élő organizmusról van szó, amely lelkeket és hagyományosabb tápanyagokat szív el a földről, amely felett elvonul. (Szerintem vagy egy kis tiranidás beütése, bár lakói annál azért egy árnyalattal emberibbek.) Hőseinknek, miután csapdába esnek idefent – és most jön a regény igazi poénja – egy pokoli konyhában kell helyt állniuk, ahol féldémoni nagyurak számára készítenek ezoterikus étkeket, a lezsűrizettek pedig könnyen a szemétdombra kerülhetnek. (Rosszabb esetben komposzt formájában.) Egyszóval nem az a kalandozós, küldetéses sztori, én pedig mindig örülök, ha egy játékregény ki mer lépni a megszokott keretek közül.

Ehhez képest a regénybe később becsatlakozó történetszálak már nem annyira eredetiek, bár a fehér lovon érkező herceg alakjában azért akad egy jópofa csavar. Az ő társaságában felbukkanó macskaemberek pedig megint csak egy érdekes, egyedi kultúra képviselői, róluk is lehetett volna részletesebben mesélni. Az orgyilkos-nyomozó (amúgy miféle hivatás ez?) karaktere ellenben úgyszólván fölöslegesnek tűnt: a regény akkor is simán ment volna a maga útján, ha ő nem tűnik fel száz oldalanként egy jelenet erejéig. A kettős cliffhanger befejezést is kihagyhattuk volna. Ettől függetlenül azonban szórakoztató, a sablonokból kilépő regény volt ez.

9 hozzászólás

Greg Keyes: Pokoli város

Greg Keyes: Pokoli város

Négy évtizeddel az iszonyatos megpróbáltatásokkal járó Oblivion válság után Tamriel világát újra a gonosz fenyegeti. Lehet, hogy pusztulás vár mindenre? A sokat szenvedett világra ráborul Umbriel, a lebegő város rettenetes árnyéka. Ahol elzárja a nap fényét, ott az emberek meghalnak, de csak azért, hogy élőhalottként felkelve immár a pokoli várost szolgálják.

Umbriel árnyékában azonban kezdetét veszi egy lenyűgöző kaland is. Igencsak különös hősök találnak egymásra. A legendás hercegről senki sem tudja, hogy milyen titkot őriz. A vakmerő orgyilkos rábukkant egy megdöbbentő összeesküvés nyomára. A mágus pedig szinte már eszét vesztette a bosszúvágytól. Végül pedig színre lép egy fiatal lány is, és Tamriel sorsa és jövője talán egyedül az ifjú Annaïg döntéseitől függ…

A díjnyertes Elder Scrolls-sorozat világában játszódó Pokoli várost még két lenyűgözően izgalmas regény követi. A fordulatos kalandok során folytatódik a The Elder Scrolls IV: Oblivion története, melyet 2006-ban számos magazin és az Associated Press is az év játékának nevezett. Elnyerte a Spike TV, a Golden Joystick díjakat is.

Hirdetés