Nikolett0907 P értékelése


>!
Nikolett0907 P
Kertész Imre: Sorstalanság

„(…) nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a „borzalmakról” kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem.”

Erről a történetről nagyon nehéz véleményt írni, igazából nem is kellene.
De talán annyit érdemes megemlítenem, hogy bár tetszett, rendkívül fájdalmas volt a számomra.
Rólam tudni kell, hogy együtt lélegzem a főhőssel, hősökkel. Szinte én magam is teljesen egyé tudok válni a szereplőkkel, látom és érzem minden szervemmel, mert annyira eltudom hitetni magammal.
Ez az elmélyülés a legtöbb esetben jó, de az ilyen regényeknél nem feltétlenül.
Szabályosan rosszul lettem bizonyos részeknél, és bevallom jó párszor félre kellett tegyem, és mélyeket lélegeztem.
Rendkívül fájdalmas, mégis, körüllengi egy morbid remény és egy apró életérzés, hogy bár „megjártam” a poklok poklát, túl lehet élni….de vajon megéri e?
Mert ami utána „bennem”, „belőlem” marad, az már nem egészséges, és nem élő…

Minden pillanatban hálás vagyok, hogy ebben a korban élek, hogy olyan világba születtem aminek megvan a maga baja és „borzalma”, mégsem lehet jajgatni, de rossz nekünk. Mi fogalomzavarban szenvedünk, a rossz nem itt kezdődik….hanem ennek a könyvnek a lapjain.

Nem fogok belemenni, mit rejt e könyv sorai, mindenki elolvassa ha érdekli, vagy egyszerűen tovább megy.

Számomra érték, energiát adó, és szemfelnyitó…

Egy olyan kor története, melyben nem akarnék élni, de minden túlélő és halott emlékére fejet hajtok és némán emlékezem….


Kertész Imre: Sorstalanság

Kertész Imre: Sorstalanság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Valami mást kapunk, mint amit szokványos regénytől, akár lágerregénytől várhatnánk” – írta a Sorstalanságról Spiró György: „létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja.”

A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény.
Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához.
A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.
Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben – nem kevés viszontagság után – 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett.

„Miért tartom Kertész Imrét jelentős, nagy írónak? Mert vállalja annak kockázatát, hogy akár mindenkinek a véleményével szembeszegüljön. Bármiről írjon is – a szabadságról, a személyiségről, a világ képtelenségéről, a boldogság útvesztőiről, a halálról vagy transzcendenciáról –, bámulatos képességgel tudja kiverekedni magát a megcsontosodott közfelfogás kelepcéiből. Ahelyett, hogy kielégítené az elvárásokat, olyan gondolatmenetekre és kijelentésekre ragadtatja magát, melyek, bátran merem állítani, titokban megütközést és döbbenetet váltanak ki.” (Földényi F. László)

Kertész Imrét számos irodalmi díjjal tüntették ki korábban is, többek között Kossuth-díjjal (1997), a lipcsei könyvvásár nagydíjával (1997) és legutóbb a Die Welt irodalmi díjával (2000).

Hirdetés