SteelCurtain értékelése


>!
SteelCurtain
G. K. Chesterton: Eretnekek

Chesterton erősen emlékeztet engem a mai profi bokszra. Napjainkban, amikor vagy húsz ökölvívó világszervezet megszámlálhatatlan, jóformán dekánként emelkedő súlycsoportokban tart nyilván világbajnokot, akkor igazán élhetetlen az a bokszoló, aki nem tud egy még nála is gyengébb ellenféllel megmérkőzni valamelyik üres trónusú súlycsoport bajnoki címéért. Chesterton is ügyesen megválogatta ellenfeleit. Neves művészeknek ront neki az általuk képviselt filozófiák ellen, s mivel az említett urak nyilván jobb írók, mint filozófusok, elég meggyőzően le is hengerli őket. Ha valaki ezek után Chesterton urat valamiféle besavanyodott, kicsinyes alaknak képzeli az alaposan téved. Chesterton úr ugyanis sziporkázóan szellemes, igen széles látókörű viktoriánus úriember. Teljesen ismeretlen volt eddig számomra, s csak véletlenül lapoztam könyvébe, de azonnal éreztem, hogy ezt nekem el kell olvassam. Annak ellenére, hogy világnézete gyökeresen eltér az enyémtől. A harcos hívők közül való, s megvallom a hasonló emberekkel eddig borzasztóan rossz tapasztalataim voltak. Ő azonban elbűvölt. Számtalan olyan megállapítása van, amivel tökéletesen egyet tudok érteni. Mint például:
„És egy embernek azért kell megházasodnia, mert szerelmes lett, s határozottan nem azért, mert az emberiségnek szaporodnia kell.”
Ennek az embernek határozottan több volt a kisujjában, mint a jelenkor bármelyik politikusának az agyában. Istenről vallott nézeteink homlokegyenest ellentétesek, azon túl azonban meglepően sok a hasonlatosság. Amiből egyenesen adódik, hogy ha ezt a megosztó kérdést magánügyként kezeljük a hajba kapás helyett, akkor egészen jól kijöhetünk egymással. Tetszett paradox látásmódja, mely szintén rokon az enyémmel. Ha a gyűlölködő világszemléletet toxikusnak nevezhetjük, akkor Chesterton urat nemcsak képzett teológusnak, hanem paradoxikusnak is tekinthetjük. Sajnálatosan annyira elragadta a hév, hogy ott is paradoxont vél felfedezni, ahol még nyomokban sem kimutatható az ellentmondás. S mivel remek stílusú szerzőről van szó, igazán meghökkentő és hihető köntösbe öltöztette ezeket az erőszakolt paradoxonokat is.
De most már kíváncsi leszek Chesterton úr krimijeire is!
Mellesleg ezúttal a csillagozásnak nincs túl nagy jelentősége.


G. K. Chesterton: Eretnekek

G. K. Chesterton: Eretnekek

„Semmi sem árulkodik furcsábban a modern társadalom egyik iszonyú és alattomos kórságáról, mint az "ortodoxia” szó manapság divatos és szokatlan értelmezése. Hajdanán az eretnek azzal büszkélkedett, hogy nem eretnek. A világ hatalmasságai, rendőrségei és bíróságai voltak azok, akik eretnekek voltak. Ő azonban ortodox volt. Nem büszkélkedett azzal, hogy fellázadt ellenük, merthogy ők lázadtak fel ellene… Az ember büszke volt arra, hogy ortodox, büszke volt arra, hogy igaza van… Megannyi elfeledett pokol kínpadjára vonhatták, de el nem ismerte sohasem, hogy eretnek volna. Egypár modern kifejezésnek köszönhető, hogy most kérkedik vele. Magabiztos nevetéssel így szól: „remélem, nagyon eretnek vagyok”, aztán körülnéz, és várja a tapsot. A szó, „eretnekség” nem csupán azt jelenti, hogy már nem gondolkodom tévesen; gyakorlatilag azt jelenti, hogy világosfejű és bátor vagyok. A szó, „ortodoxia” nem csupán azt jelenti, hogy nincs többé igazam; gyakorlatilag azt jelenti, hogy tévedek. Mindez valamit jelent, pontosabban: egyetlen valamit. Azt jelenti, hogy az emberek nem sokat törődnek azzal, vajon filozófiai szempontból igazuk van-e. Hiszen nyilvánvaló, hogy az embernek őrültnek kéne nyilvánítania magát, mielőtt magát eretneknek nyilvánítja…" [forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Gilbert_Keith_Chesterton#Eretnekek_.281905.29]

Hirdetés