Morpheus értékelése


>!
Morpheus
Don DeLillo: Fehér zaj

Érdekes történet az is, hogyan jöttünk össze, én és a könyv, és az is, hogy egy út lépcsőfoka, ez kétségtelen. Elcsodálkozom az egybeeséseken és a folyamaton egyaránt. Az történt, hogy a filozófiai kávéház és könyvklub vezetője ajánlott nekem egy olvasóklubot, hogy ha akarok, lépjek be. Vasárnapra be is engedtek. Ott kiderült, hogy ezt a könyvet kell elolvasnom péntek délutánig. Semmit nem tudtam a könyvről, illetve amit tudtam, elfelejtettem, de láttam, hogy posztmodern, akkor akár még jó is lehet. :) Irány a számítógép, van-e példány a könyvtárban. Persze, hogy nincs egy sem… De másikban még igen. Áldottam a szerencsémet, hogy olyan olvasójegyem van, hogy bármelyik könyvtárba mehetek kölcsönözni. Úgyhogy irány a könyvtár. Bent volt. Kivettem. Elkezdtem olvasni. És mintha hájjal kenegettek volna. Ez a könyv tulajdonképpen a harmadik lépcsőfok volt az utóbbi két hétben. Február 21: halál kávéház, 27: filozófiai könyvklub, Yalom Szemben a nappal c. könyvéről, ami a halálról szól, és március 4-től ez a könyv. Ki lehet találni, mi az a fő szál, amire felcsavarodik a történet. Nem csigázom a kedélyeket, igen, a halálról. De nem a naturális ábrázolásáról, hanem az arról való gondolkodásról, a szorongásról, ami azóta velünk van, hogy felfogtuk: a szeretteink meghalnak, és mi is meghalunk. Nincs menekvés. Csak vigasz van, választhatunk közülük, csak elfojtás van, ki mibe menekül, gyereknevelésbe, munkába, teljesen mindegy, ki sikeresebb ebben, ki kudarcot vall. Úgy tűnik, hogy a hitlerológia professzora (Jack) és felesége, gyerekei körében egészen jó csapatot alkotnak. Őszinték egymással, segítik egymást, hülyeségekről vitatkoznak. Aztán jönnek a felhők. spoiler Aztán jön a 338. oldal, ahol robban a bomba, kiborul a bili. És itt az a pont, ahol az író valahogy felemásan folytatta tovább a történetet, valamilyen szinten elvesztette a hitelességét. spoiler Továbbra is jók az eszmefuttatások, beszélgetések, ez kétségtelen, mégis kezd a történet szétesni, és nem tudom eldönteni, hogy ez írói fogás, vagy sem. spoiler Ezért le is vonok fél csillagot. Minden hibája ellenére jó volt olvasni – ha lehet ilyet mondani –, ráadásul ahogy Jack, én is ötven felett járok, amikor már az ember nézegeti a centit, mennyi lehet még hátra, mert már jóval több van mögötte, mint előtte. Aztán meg tényleg posztmodern, de nem mászott túlzottan az arcomba, minek is, ott a halál, elég, ha az mászik az arcunkba, ha örökké ott van körülöttünkspoiler. Plusz időnként nagyon szép mondatok, bukkannak elő a szövegből (lásd idézetek), valószínűleg ez a fordító munkáját dicséri, nemcsak észrevette az eredetiben, hanem sikerült át is ültetnie. A keresztényeknek viszont nem ajánlom, bottal se piszkálják meg, mert úgysem fogják élvezni, számomra meg egyenesen zseniális volt, amikor beszélgetett az apácákkal.
No megyek, megnézem, van-e még magyarul másik könyve a fickónak, mert akkor bizony azt is felpakolom a kívánságlistára. :)

5 hozzászólás

Don DeLillo: Fehér zaj

Don DeLillo: Fehér zaj

Jack Gladney professzor egy amerikai egyetemi városkában tanít, zavaros családi viszonyok közt, sok házasságból sok gyerekkel, feje körül a tudományos fontoskodás glóriájával. A lomha kisvárosban mindenki függőkertes plázákban, buja szupershopokban, testhezálló gyorsbüfékben, csillapíthatatlan fogyasztási lázban, kékesen derengő tévéfényben, elektronikusan áradó információkból jól értesülten éli mindennapjait. A légmentesen illeszkedő digitális díszleteken itt csak egyvalami üt rést, a félelem a felfoghatatlan, egyszeri és mindnyájunkat utolérő „eseménytől”. Vagyis a haláltól. A hetvenéves szerzőt, a mai amerikai próza meghatározó alakját a posztmodern irodalom előfutárai közt ünneplik. A tizennégy regényével zajos sikereket arató, hazai és nemzetközi díjakat besöprő kultuszíró Fehér zaj című regénye a Time magazin „Minden idők 100 legjobb könyve” listájára is felkerült, sőt szerzőjét a Nobel-díjra esélyesek közt emlegetik.