CaptainV P értékelése


>!
CaptainV P
Robert Jackson Bennett: Csodák városa

Mondták többen is, hogy a harmadik rész a trilógia legjobb része, és kétségtelen, hogy volt is benne valami vonzerő, ami a másik kettőben nem feltétlenül. Ennek ellenére nem tudom, hogy nekem valóban ez jobb élmény volt-e, mint a Pengék városa, mert bár sem ez, sem az nem ébresztette fel bennem a Bennett iránti rajongást, a Pengék városában Mulagesh karakterét sokkal ügyesebben írta meg, míg Sigrud itt néha nem sokkal volt több egy toporzékoló óvodásnál, grátisznak pedig még a mellékszereplők is olyan erővel tudtak ötször megismételni mindent, amit az előttük szólótól hallottak, hogy fontos jeleneteket nem tudtam miattuk komolyan venni. Valljuk be, eléggé megöli a drámai hatást ez a fajta szájbarágás:
X: Meg kell csinálnunk.
Y: De, ne. Várj. Most komolyan meg kell csinálnunk?
X: Igen, nincs választásunk, meg kell csinálnunk.
Y: Ezt most úgy mondod, mintha nem lenne más választásunk… De jó, ok, én is azt mondom, hogy meg kell csinálnunk. Van ötleted, hogyan?
X: Nincs, de tudok valamit ami, beválhat.
Y: Vagyis van ötleted.
X: Nem nincs, én vagyok a történetben a hányattatott sorsú, eszelősnek mondott Veszély, akiben mindenki azonnal megbízik. Bízd ide.
Y: … Sigrud, hogy te milyen őrült madafaka vagy… de beválhat.

Spoiler: beválik. Viszont furcsa, hogy amennyire nem vagyok kibékülve az írással, legalább annyira tetszett minden, amit az istenek körül kavarászik, remek és szórakoztató még szerintem is, és ez az egész trilógiára igaz volt. Jó a világa, jó a mitológiája, és ebből, úgy éreztem, bármennyit csöpögtet még, nem lesz elég, mindig maradni fog egy csomó kérdésem.
Lezárásként azért nehéz értékelni, mert a részek nem kapcsolódnak igazán szorosan, ezért nem éreztem meghatottságot, aminek részben az az oka, hogy megvolt minden kötetnek a saját története, saját íve és saját motívumai, részben pedig az, hogy a visszafogott lelkesedésnél erősebb érzelmet egyik sem váltott ki belőlem. De aki a kortárs fantasyval ismerkedne, annak biztos, hogy be fogom dobni Bennett nevét.


Robert Jackson Bennett: Csodák városa

Robert Jackson Bennett: Csodák városa

„Egy történet az erőszak természetéről, pusztításról és újjászületésről, valamint azokról a sebekről is, amiket generációkon át öröklünk.”
NPR

Bosszú. Egyike azon dolgoknak, amiben Sigrud je Harkvaldsson nagyon-nagyon jó. Talán nincs is más, amihez ennyire ért. Úgyhogy amikor megtudja, hogy legrégebbi barátját és szövetségesét, a korábbi miniszterelnököt, Shara Komaydot meggyilkolták, csak egyetlen dolgot tehet. Semmilyen halandó erő nem akadályozhatja meg Shara gyilkosainak szenvedéssel teli, rettenetes végzetét.
Küldetésének halálos pontossággal való teljesítése közben viszont Sigrud egyre inkább fél attól, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg. Rájön ugyanis, hogy Shara gyilkosságának megtorlásához egy titkos, évtizedek óta tartó háborúban kell részt vennie, és legyőznie egy fiatal, dühös istent, valamint fényt derítenie Bulikov, a csodák városának utolsó nagy rejtélyeire. Közben pedig – és talán ez a legijesztőbb – végre a saját elátkozott létezésének értelmére is választ kaphat.
Az Isteni városok-trilógia befejező kötete epikus búcsú ettől a felejthetetlen világtól és a bennük élő, emlékezetes szereplőktől. Robert Jackson Bennett nagy ívű, hosszú utat bejáró történetébe az évek alatt nem csak a kritikusok szerettek bele végzetesen, hanem az olvasók is. Az egyes részeket számos szakmai és közönségdíjra jelölték, a szerzőjét pedig befogadták a fantasy fiatal nagyságai közé.

„A Csodák városa pont olyan zseniális, mint a Pengék városa, ezáltal méltó zárása ennek az epikus fantasy sagának. Az Isteni városok-trilógia, ahogy a neve is jelzi, egyszerűen isteni.”
SFFWorld