Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
Viktor Pelevin: iPhuck10

Ha annyit mondok, hogy egy regény elbeszélője egy olyan regényíró algoritmus, aki mellesleg magánnyomozó is, inkább Thomas Magnum, mint Philip Marlowe modorában, de erős gogolos beütéssel, akkor nagyjából mindenki tudja már, hogy ez bizony csak egy Pelevin-mű cselekményvázlata lehet. Plusz – ha már az irodalmi előképeknél tartunk – van itt egy kis gúnyos főhajtás Dan Brown felé is, aki ugye a maga hímivarú nyomozója mellé folyton berak egy nőnemű segédmunkást, aki okos és szép, és segítségével olyan álművészettörténeti-filozófiai maszlagot lehet applikálni a krimiszál szüneteibe, amitől az olvasó úgy érzi, összekötötte a kellemest a hasznossal, úgy szórakozott, hogy közben tanult is valamit – de közben meg csak a fejében nőtt a katyvasz. Pelevin a maga elektronikus nyomozója mellé szintúgy betesz egy nőt, femme fatale-jelleggel súlyosbítja, és naná, hogy a fenn említett maszlag sem marad el, hisz az írónak amúgy is védjegye, hogy a kortárs jelenségek (PC, Mesterséges Intelligencia, agresszív marketing vagy épp az Iszlám Kalifátus eszméje) extrém vagy groteszk jellemzőit felnagyítva és logikus végpontjáig kiteljesítve szerkeszt olyan brutálisan eszement, popkulturális utalásokkal terhelt, mégis logikus filozófiai-politikai konstrukciókat, hogy attól a füle kettéáll az igen tisztelt olvasónak.

Talán ott követtem el hibát, hogy épp az imént végeztem Pelevin első könyvével. És megmondom őszintén, az ott tapasztalt kiegyensúlyozottság és visszafogottság valahogy nekem hiányzott. Kicsit úgy éreztem, Pelevin pont úgy ír, mintha maga is algoritmus lenne, amibe beletáplálták a krimi alapvonalait, az eredeti ötletek tucatjait, a groteszk filozófiai agymenéseket, meg a törvényszerű csavart is, sőt – mivel az olvasó számít rá, hogy egy Pelevin-könyvben úgyis van csavar – azt is, hogy ezt a csavart duplán, triplán meg kell csavarni. Az arányszámok pedig nagyjából úgy lettek meghatározva, hogy legyen mondjuk 40% a krimi és 60% az agymenés – de amint leírtam ezt a két számot, már el is bizonytalanodtam, mert lehet, a 30/70 arány jobban közelít a valósághoz. Fontos persze megjegyezni: kevés jobb dolog történt a világirodalomban, mint hogy Pelevinnek permanens agymenése van, de ettől függetlenül merem állítani, lendületesebb, és minőségileg is egyenletesebb szöveg jött volna létre, ha némelyiket kihúzta volna egy bátor szerkesztő a kéziratból. Olyan volt látnom így ezt a monstrumot, mint valami szerencsétlen bakát: vánszorog szegény a menetgyakorlaton, lóg róla a gyalogsági ásó, az egyheti húskonzerv, az egészségügyi doboz, a lőfegyver a hozzávaló tölténnyel, meg a tartalék tölténnyel, meg a tartalék-tartalék tölténnyel, és még annyi mással, aminek a funkciójával senki sincs tisztában… és szívesen megszabadulna tőlük, de nem teheti. Erre a könyvre is rápakolt Pelevin mindent, amit csak lehetett, és azt is, amit nem lehetett. Pedig megszánhatta volna – hátha olyan könyv ez, ami száguldásra termett, nem arra, hogy málhás szamárként hurcibálja írója minden (amúgy remekbe szabott) sziporkáját.


Viktor Pelevin: iPhuck10

Viktor Pelevin: iPhuck10

Viktor Pelevin legújabb regényével a nem túl távoli jövőbe tekint: az iPhuck10 groteszk víziójában a darabokra szakadt néhai Egyesült Államokat már hatalmas fal választja el Mexikótól, Oroszország felett válogatott génekből kitenyésztett klón-cár uralkodik, a volt szovjet tagországok alkotta EU pedig jó pénzért bérbe adja légterét egymást rakétázó szomszédai számára. A XXI. század második felére nemcsak a politikai, de a nemi élet is radikálisan megváltozott; globális járványok következtében a szexualitás – különféle high-tech segédeszközök közvetítésével – immáron a virtuális terekben zajlik, bármiféle tabuk nélkül; Hitler németjuhásza pedig Angela Merkel alakjában is reinkarnálódhat egy erotikus iFilmben. Ebben a szürreális világban végzi munkáját a regény főhőse, Porfirij Petrovics rendőrségi-irodalmi algoritmus, aki a XXI. század elején alkotott rejtélyes (és értékes) műalkotások nyomába ered. Kalandjait ezzel párhuzamosan detektívregény formájában rögzíti – ám mint azt hamarosan megtapasztalja, a szépírói tevékenység még egy számítógépes program esetében is könnyen „életveszélyes” vállalkozássá fajulhat…
Pelevin, mint már megszoktuk tőle, a jövőről ír, de a mi korunk legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik (mesterséges intelligencia, új világrend, politikai korrektség stb.), és teszi ezt a korábbi kultregényeit (Az agyag géppuska, Generation P, A metamor szent könyve) jellemző utánozhatatlan fantáziával és humorral.
Viktor Pelevin (sz. 1962) a mai orosz irodalom kultikus, világszerte népszerű szerzője. Nevezték már a „gogoli hagyományok továbbírójának”, a „posztmodern orosz irodalom fenegyerekének” és a „cyberkor pszichedelikus Nabokovjának” is, míg ő maga „turbórealistaként” határozta meg prózáját. Sztahanovi tempóban bővülő, jelen állás szerint tucatnyinál is több regényből és megannyi elbeszélésből összeálló életműve javarészt magyarul is olvasható. Az 1992-ben megjelent Omon Ré az első regénye.

Hirdetés