Noro  értékelése


>!
Noro 
Valerio Evangelisti: Rettegj, inkvizítor!

Mintegy 4 és fél éve olvastam az első részt, azóta nem foglalkoztam a sorozattal. Ennek a fő előnye az, hogy jóformán nem volt prekoncepcióm azon túl, hogy valami oksági hurokra számítottam múlt és jövő között. spoiler A negyedik Inkvizítor-kötetnek a központi témája a betegségek és paraziták, mert úgy látszik, nem volt elég örömforrásnak a kínpad meg a máglyatűz. Viszont Eymerichről kiderül, hogy egy cseppet hipochonder, ami azért egész jó poén. Valószínűleg ezért „retteg”, a regény eredeti címétől teljesen függetlenül.

A regény maradéktalan élvezetéhez nem árt, ha van bennünk egy kis szárdofil véna, mivel a szerző nem megy nagyon bele a részletekbe. A XIV. században Aragónia királya például az Arboreai Judikátus ellen visel háborút, amelyről mindenki jól tudja, hogy ………. (a kipontozott részre mindenki írja be, amit tud róla. Szerintem ennyi hely pont elég hozzá. Annyit segítek, hogy Szardínia szigetén kell keresni, és nem focista.) Ez kb. olyan, mintha mi akarnánk Olaszországban eladni egy könyvet Dózsa Györgyről, csak épp azt nem írnánk le benne, hogy ki volt ő. Aztán ott van a “Sid potente baby” kifejezés, amelyről azt gondolná az ember, hogy egy 18 éven felülieknek szóló film címe, és joggal teszi fel a kérdést, mit is keres a középkorban. A Guglihoz kellett fordulnom, hogy megtudjam, nem időgépre csempészett pornóról van szó, hanem egy létező, karthágói eredetű felirat átiratáról, amelyet Szardínia szigetén találtak. Mivel csak olasz nyelven létezik róla információ, valószínűleg nem világhírű, legyen bármilyen izgalmas. (Géppel fordított hivatkozás: spoiler)

Az ókori szárd feliratok illetve mítoszok regénybeli feldolgozása ettől függetlenül kimondottan érdekes, de sokkal jobban élveztem volna, ha legalább egy vázlatos fogalmam van a valóságalapjáról. A középkori viszonyok ábrázolása még mindig kissé felszínes (bár mostanában több olyan könyv is a kezembe került, amelyekhez képest egészen jó): valamivel több vallási fanatizmust és keményebb hűbéresi magatartást várnék ahhoz, hogy igazán az XIV. század derekán érezzem magam olvasás közben. Valamint a nagy pestisjárványok korához képest soknak érzem az egyes szereplők által felmutatott epidemiológiai tudásszintet. A rá épülő eretnekség viszont egészen izgalmas lett, és egy-két részletében már majdnem főinkvizítorunkat is meggyőzte. Mondjuk egyet nem értek: spoiler

A jövőbeli szálon állítólag a harmadik kötet következményei jelennek meg, de ez engem nem zavart a megértésben. Volt egy vírus, ami annyi embert kiirtott, hogy az USA kínjában három részre szakadt. A három utódállamban különböző diktatórikus módokon hülyítik a népet spoiler. Az elégedetlenkedőket pedig oda deportálják, ahová a vírust elkapók is kerülnek. Mint az sejthető, itt kapcsolódik össze a sztori Eymerich kalandjával. A két szál összekapcsolódása nem annyira logikus, mint az első könyvben, és nem is annyira szükségszerű spoiler, de rejt magában egy-két látványos fordulatot.

A XX. századi események ezúttal is a kakukktojás szerepét játsszák. Itt egy pszichiáterből átképzett biológus áltudományos elmélete kerül terítékre. Nyilván ez szolgálna magyarázatul a másik két történet ezoterikusabb részleteire, de meg kell mondjam, hogy az én gyomrom nem vette be ezt a marhaságot. Mármint ez most szájfáj vagy new age? A rémálom-jelenetek pedig egyrészt tocsogtak a freudizmustól, másrészt logikailag sem álltak össze spoiler

Mindebből egy könnyen olvasható, nagyobbrészt izgalmas történet sikeredett, felszínes világábrázolással és egy nagyon lökött “tudományos” háttérrel. Ha az utóbbitól eltekintünk, akkor strandkönyvnek elmegy, de Doktor Reich marhulásaiért jár a mínusz egy csillag.

1 hozzászólás

Valerio Evangelisti: Rettegj, inkvizítor!

Valerio Evangelisti: Rettegj, inkvizítor!

Az 1354-es év nem várt megbízást hoz Nicolas Eymerich, Aragónia főinkvizítora számára. Királyát kell elkísérnie Szardínia szigetére, hogy leverjék korábbi szövetségesük, az Arboreai Judikátus uralkodójának lázadását. Alghero városának ostromakor aztán a főinkvizítor rémítő felfedezéseket tesz: a vizeket veszedelmes paraziták fertőzték meg, melyek az emberi szervezetben hatalmasra nőnek és gyötrelmes halált okoznak; a város alatti barlangokban pedig egy pogány istenséghez imádkozik a nép, hogy különös, kék fénysugarával gyógyítsa ki őket nyavalyáikból.

A regény második történetszálában Wilhelm Reich osztrák pszichoanalitikus a náci üldöztetés elől külföldre menekülve folytatja kutatásait egy ősi kozmikus energia, az „orgon” után, amely hite szerint képes a legtöbb betegség gyógyítására.

A harmadik szálon a közeljövő diktatórikus töredékállamokra hasadt Észak-Amerikájában három középiskolás fiút hatalomellenes szervezkedés vádjával száműzetésre ítélnek, és a rettegett Lazzaretto szigetre deportálnak. Itt a történések köre bezárul, és kezdetét veszi az igazi rettegés…

Az Európa-díjas olasz szerző tízrészes regénysorozatának negyedik darabja minden eddiginél izgalmasabb utazásra hív időn és téren át, történelmünk valós eseményeiből építve fel a maga megdöbbentő, fantasztikus világát.

Hirdetés