gesztenye63 P értékelése


>!
gesztenye63 P
Naomi Novik: Ezüstfonás

”Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik”
Így kezdi Novik az ezüstöt fonni. S bár ez a mondás sok esetben a hétköznapi életünkben is megállná a helyét, különösen igaz azonban a mesék világában. De hát miért is lenne ez másképp? Talán pontosan ezért kortalan a mese… Talán pont emiatt szeret mesét olvasni, hallgatni az emberek többsége, apró totyogótól az élemedett, már újra csak totyogó aggastyánig.
Novik pedig valóban mesterien varázsolja a szláv hiedelemvilág, a szájról szájra járó népmesék, csodálatos mondák alakjainak sorsát saját elképzelt világába, a fantáziája által megteremtett „jóéjt”-történet lapjaira.

Novik olvasásával és értékelésével a Rengeteg óta könnyű dolgom van. Egyszerűen hátralépek kettőt és elfogadom, hogy a fantasy zsánere nagyrészt a mesék varázsos világában gyökerezik. Onnan érkeznek a tündérek, boszorkányok és démonok, de az álruhás királyfik és a hercegnővé, királylánnyá avanzsált szegény paraszt (muzsik) lánykák is. És igaz ez a valós és elképzelt világok békés (vagy igen sokszor békétlen) egymás mellett élésére, néha egymásba csúszására is. Noviknak pedig mindez a zsigereiben, ha szabad így fogalmaznom, akkor abban a jóféle szláv vérében van. Lubickol a sztarikkirály jéggé fagyott, vakítóan hófehér hideg országában éppúgy, mint a jómódú bojárok és cárjuk arannyal csilingelő meleg termeiben, vagy az agyafúrt, tinédzser zsidó gettótündér zárt világában.

Még a Rengeteg kapcsán írtam le a következőket: ”Tetszett, hogy a kezdeti mesemondó stílus a végkifejlet felé egyre inkább átvált a zsánerre talán jellemzőbb, feszesebb tempójú cselekményleírásra, melynek középpontjába az akciódús történések kerülnek.” Nos, ezt a kitételt nyugodt szívvel „kopipésztelhetem” ide is, ahogy az akkori értékelésem több más megállapítását is. Pontosan ennyi a regény és semmi több. Amit a szerző csinál a saját maga teremtette világban a történettel, a szereplőkkel, a mesékből folyton átsugárzó mögöttes tanulsággal és vadromantikával, azt bizony hiba nélkül, tökéletesen teszi. Csodaszép díszletek között fest megejtő hangulatú zsánerképet. De mintha az ezüsterdő fái mögött még mindig a Rengeteg sötét vadonjának árnyékát látnám feltünedezni. Talán pont emiatt nem válik első olvasatra kedvenccé nálam ez a regény, pedig tagadhatatlan, hogy felhőtlen kikapcsolódást nyújtott, jól szórakoztatott. Ajánlom is jó szívvel. Úgy hiszem, hogy főképp a széplelkű hölgytábor leli majd kedvét az olvasásában.

Ismételten minden elismerést megérdemel a könyv rendkívül színvonalas kivitele, az év egyik legszebb borítójával. Jó érzés kézbe venni, köszönöm az élményt.
Mindezek után kíváncsi vagyok, mit hoz majd a Nebula, a jelöléshez pedig gratulálok.


Naomi Novik: Ezüstfonás

Naomi Novik: Ezüstfonás

Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.

Hirdetés