Dominik_Blasir  értékelése


>!
Dominik_Blasir
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Tl;dr: Azt ugyan nem állítanám, hogy tökéletesen elégedett lennék (amivel igen, azok is leginkább a „fura” részlegből kerültek ki), viszont az összkép határozottan tetszetős: tizenkilenc olyan rövidpróza került ebbe a kötetbe, amelyben valóban megvan az az egyedi szerzői hang, amit sokszor hiányolok magyar alkotók novelláiból. Még ha nem is mind annyira ötletes vagy lenyűgöző, mint lehetne, de érződik rajtuk, hogy a szerzők ezeken a történeteken keresztül valóban el akartak mesélni valamit, amit csak ők tudtak így elmesélni – és ilyet jó olvasni.

Folyószöveg: http://ekultura.hu/2019/03/05/kleinheincz-csilla-roboz-…

És akkor egyenként.
Moskát Anita: A mesterhazugság – 4,5/5
Kemény és fájdalmas élmény, nagyon erős világgal – novellaterjedelmű ötlet, hatásosan megvalósítva, bár egy ponton mintha kicsit túl gyorsan lett volna lekeverve. Komoly felütés egy antológiának.

Buglyó Gergely: Hét perc és egyetlen pillanat – 3,5/5
Jópofa, nem túl bonyolult történet, de szerettem ezt a koncepciót. Tetszett az alapötlet, szórakoztatónak éreztem a stílust, még a YA-szerű hangulattal is elvoltam, bár nem bántam volna némileg ügyesen információadagolást és a végével sem sikerült kibékülni.

Sziács Viola: Eleven kék – 4/5
Rövidke felnövés/beavatás-történet, szép és kellemetlen. Bár azt hittem, egy kicsit másra fog kifutni, de így is szimpatikusan hatásos. A remek szöveg egy pontig nagyon ügyesen ringat el és építi fel a feszültséget a maga bájos-mesei hangulatában, viszont a végére túlzottan megmaradt a stílus, kicsit talán már akadályozta a hatást.

Rusvai Mónika: Égigérő – 3/5
Valahogy nem tudtam hozzá kötődni – pedig érdekes ez a népmesei átirat, végig fenntartotta a figyelmem, hogy hol lesznek a csavarok, de sem a szöveg nem húzott be, sem a figurák nem tudtak nagyon megmozgatni.

Gaura Ágnes: Árnyék – 3/5
Újfent „a szöveg nem húzott be” – nagyon modorosnak éreztem ahhoz, hogy élvezzem. Egy pontig azt hittem, hogy itt Vihar-átirat lesz, úgyhogy kissé csalódásként ért Hófehérke; miután rájöttem, már a cselekmény sem nagyon tudott meglepetést okozni. Viszont a tükör-szemszög tetszett, adott annyi egyediséget a novellának, hogy azért könnyen elteljenek az oldalak.

Tallódi Julianna: Féligaz – 4/5
Végre egy olyan szöveg, amit én is hangulatosnak és szépnek érzek. Ügyesen összerakott new weird, erős, de nem zavaró A város és a város között utánérzettel. Talán túlzottan a háttérre és a háttér rejtélyére koncentrált, ahelyett, hogy lett volna benne érdekes karakter és/vagy cselekmény, de azért szerettem olvasni.

Lőrinczy Judit: Macskakövek – 3,5/5
Szokatlan kombináció, egészen hangulatos stílusban előadva, csak valahogy mégsem tudott végig működni nekem. Arra nem jöttem rá, hogy van-e történeti alapja (bolygó zsidó?), de a háttér, sőt, a főszereplő még ezzel együtt is érdekelt. Ugyanakkor nagyon túlbeszéltnek érzem – bár az érzelmek alapozására mintha jogos lenne a terjedelem, de közben nem tudta eléggé megragadni a figyelmem, mintha jelenetek teltek volna el feleslegesen. A vége azért hatott.

Baráth Katalin: Halzsíros legenda – 3/5
Furcsa, de annyira azért mégsem. Kifejezetten élveztem, hogy az előzőek után ez most nem volt túlírt/szépelgő/költői, a világháborús környezet Finnországban pedig egyenesen üdítő – mégis, a rejtély nem tudta megmozgatni a képzeletem, a szereplők ekkora terjedelemben nem tudtak közel kerülni hozzám, a befejezése pedig még némileg csalódáskeltőnek is bizonyult.

Kiss Gabriella: Vendégség – 4/5
Milyen nagyszerűen kellemetlen volt olvasni! A stílus és a hangulat végre együtt mozog, egymást erősítve, így a novella háromnegyede nagyon erős élmény. Flashfictionös betétei remekül teremtenek atmoszférát, figurái (szerencsére) nem szépelegnek, hanem hús-vér alakok, egyedül a végével nem voltam teljesen kibékülve – a váltás mintha nem sikerült volna tökéletesen, és talán túlzottan homályos maradt minden.

Sepsi László: Brúsz – 4,5/5
Hú, ezt is milyen kellemetlen volt olvasni. Az ártatlan-naiv narrátoroknál mindig a legrosszabbat feltételezem, úgyhogy a vége a vártnál egy hangyányival kevésbé lett hatásos, de így is erős novella. Örültem a következetesen végigvitt stílusnak, a lassan kibomló háttérnek, a pont megfelelő terjedelemnek és a bizonytalan-fura-kényelmetlen hangulatnak, ami az egész szöveget belengte. Borzongatóan kellemetlen élmény.

László Zoltán: Világvégék – 4/5
Nagyon szimpatikus arányokkal rendelkező novella. Nem túl sok, nem túl kevés; pont annyi időt hagy felfedezni és érdeklődni, amíg kell; pont annyira izgalmas, ami még nem tolja el a fókuszt, a végére pedig éppen annyi szomorúság és magyar valóság köszön be, amennyi ahhoz kell, hogy emlékezetes maradjon. Talán nem annyira hatásos, de élveztem olvasni – iszonyú erős a kontraszt, ahogy a hagyományosan patetikus-pózolós stílusban megjelenített szuperhősök nála mit is jelentenek.

Farkas Balázs: A nevetés íze – 3,5/5
Ígéretesen, határozottan erősen indul, hogy aztán a végére talán túlzottan is weird legyen. A rejtélyes-misztikus kezdés, a fojtogató hangulat, a lecsúszott-szerencsétlen főhős gyorsan behúz, várjuk, hogy mi is fog ebből kerekedni, de mintha aztán az kissé csalódáskeltő lenne. Ha úgy tetszik: értem én a viccet, csak nem szeretem.

Sümegi Attila: Gúzs – 4/5
Mennyi szorongás és depresszió és szenvedés és fájdalom! Úgy tűnik a mesés blokk után tényleg a „kellemetlen olvasni” blokk jött az antológiában. Az elején gyorsan elkapott a stílus, de, azt hiszem, lehetett volna még erősebb az érzelmileg fontos pillanatokban (hogy még inkább rám telepedjen, hogy még jobban traumatizáljon) és mintha inkább lelkiállapotot mutatott volna be, nem pedig érdemi eseményeket – amivel persze nincs baj, csak az elején valamiért másra számítottam.

Molnár B. Gábor: Ne etesd a trollt! – 3/5
A múlt század elejének hangulatában és tragikomédiájában (Čapek? Hašek?) megírt modern fantasztikus ötletekkel operáló történet? Izgalmas kombináció, szó se róla, ugyanakkor azon kívül, hogy hüledeztem az abszurdon, engem annyira nem győzött meg – igaz, az ilyen stílusú dolgok engem ritkán győznek meg. De értékeltem, néhány ötlet nagyon jópofa volt.

Veres Attila: Fekete talán – 4,5/5
Még mindig a „kellemetlen olvasni” blokk, talán minden korábbinál kellemetlenebb. Annyira hétköznapi, annyira ismerősen vidéki, és közben annyira feszült és annyira bizarr – remek kombináció. A végére különösen szörnyű lesz, még visszagondolni is borzongató, pedig viszonylag egyszerűnek érződő stílussal ér el nagyon sokat. Most már tényleg sort kellene kerítenem a novelláskötetére.

Erdei Lilla: A jégkorszak tanúi – 3/5
Nahát, sci-fi! Ígéretesen induló méghozzá, ami aztán folyamatosan egyre nagyobb érdektelenségbe esett át nálam. Pedig egy ideig nagyon jól elvoltam ezzel az MI-s/okosotthonos/klímás világgal, értékeltem a szövegben a finom humort, de talán a második felétől egyre zavarosabbnak éreztem és mintha egyre kevésbé tartott volna valahova. Ilyen szempontból a vége sem tudott lenyűgözni.

Dragomán György: Kőasztal – Híd – Valhalla – 3,5/5
Hangulatos pillanatképek – élveztem, ahogy pár mondattal felvázol emberi történeteket, sorsokat, tragédiákat. Nem állítanám, hogy nagyon az összetettségük miatt lesznek érdekesek ezek a novellák, sci-fiként pláne nem túl izgalmasak, viszont flashfiction-szerű érzésként hatásosak. A legjobban talán a Valhalla talált meg.

Takács Bogi: Erdőszellem, erdőszellem – 3/5
Izgalmas koncepció, egészen szépséges és lírai is lehetne ez a poszthumános-erdős hangulat, de valahogy nem tudott megérinteni. Talán kicsit elvesztem a mondatok között, talán csak nem tudta eléggé felkelteni az érdeklődésemet a világ és a figurák iránt, mindenesetre nálam nem hatott igazán, akármennyire is szerettem volna díjazni.

Brandon Hackett: Mesterséges istenek – 4/5
Mivel szerepelt az Isten gépei újrakiadásában is, ezért nem először olvasom ezt a novellát, de még mindig élmény. Szeretem benne ezeket az őrült mesterséges isteneket, akik éppen csak nem úgy viselkednek, ahogy várnánk – no persze miért is várunk bármit. Nagyon erős a nézőpont; talán így nem első olvasásra már kevésbé hatásos, de élvezetes felfedezés a novella mind koncepció-, mind részlet-szinten.


Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Hazugságokból emelt város, halála után vezeklő festő, újragondolt mesék, háborúzó mesterséges intelligenciák, fonák Magyarországok: tizenkilenc válogatott novella merész jövőképekről és bizarr álmokról ismert és új szerzőktől.

Hirdetés