Voorhees értékelése


>!
Voorhees
Brian Staveley: A császár pengéi

Staveley regénye nálam telitalálat volt. A karakterfejlődésre nagy hangsúlyt fektető fantasy tipikus alkotója, mégis olyan egyedien keveri az ismerős elemeket, hogy valóban érdekfeszítő történetet tár elénk. A cselekmény rendkívül lassan építkezik, de ez nem válik a hátrányára, sőt: az én olvasási ritmusomat is lassította, mintha apránként fogyasztanék egy finom ételt. Minden fejezet elolvasása élményszámba ment.

Az alaptörténet egyértelműen Anthony Ryan Hollóárnyék trilógiájára épít, látszik, hogy az alapötleteket onnan merítette a szerző. Azonban, míg Ryan pusztán egyetlen főszereplőre koncentrál, addig Staveley a három főszereplős történet vezetéssel sokkal érdekesebbé és izgalmasabbá tette azt. A lassú építkezés ugyanakkor Robin Hobb könnyed, mégis magával ragadó stílusát is eszembe juttatta. Nem túlzás kijelenteni, hogy Stavely leginkább egy Hobb-ba öltött Ryan-re emlékeztetett engem, a két szerző legjobb stílusjegyeit egyesítve.

Az egyetlen negatívum talán az erős női főszereplők hiánya. Bár Adare jelentős szerepet kap, és az Annurban játszódó eseményeket az ő szemszögéből követhetjük nyomon, mégis testvéreihez képest sokkal kevesebbet szerepelt. Viszont négy-öt fejezet során is be tudta mutatni az író úgy, hogy a politikai intrikákba is belelátott az olvasó, viszont az került túlsúlyba, így nem volt zavaró.

A hangsúly a két fivér, Kaden és Valyn (majdnem Vaelyn, ugye, milyen érdekes?) megpróbáltatásain van. Míg Valyn kőkemény katonai kiképzése a testét erősíti, addig Kaden leginkább az elméje erejét fejleszti, és ez semmivel sem volt kevésbé érdekes. A világtól elzárt shin kolostor is legalább annyi izgalmat tartogatott, mint a Qarsh szigetek és a Sasfészek. A kiképzést illetően nem utánozta le Ryan-t, sok az egyedi és érdekes elgondolás.

A csestriimek, mint érzelmek nélküli, halhatatlan lények ábrázolása, úgy, hogy valójában nem istenek, véleményem szerint egyedi. E tekintetben némi Steven Erikson behatást is éreztem, bár ez a szál a legkevésbé sem lett kifejtve, így nehéz megmondani, mennyire épít a későbbiekben a kanadai szerző világára.

Nem jellemző rám, hogy ajánlanék egy könyvet, de Staveley annyira eltalálta a trilógia nyitó darabját, hogy azt minden, a műfajt kedvelőnek kötelező elolvasni. Egyértelműen öt csillag, maximális értékelés. Továbbá kiemelném a rendkívül magas színvonalú magyar fordítást, mely nem csak arra helyezte a hangsúlyt, hogy választékos legyen, hanem arra is, hogy a katonai szakkifejezések is szakszerűen kerüljenek beültetésre a szövegbe. Minden elismerésem!

Végezetül, köszönet illeti a @gabokiado-t, hogy elhozta nekünk, magyar rajongóknak ezt a színvonalas alkotást. Pazar volt!


Brian Staveley: A császár pengéi

Brian Staveley: A császár pengéi

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.
A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.
Brian Staveley regénye egy vibrálóan izgalmas és feszült játszmákkal teli trilógia első kötete, amelyet máris Brandon Sanderson, George R. R. Martin és Patrick Rothfuss műveihez hasonlítanak.

Hirdetés