Naiva P értékelése


>!
Naiva P
Ann Aguirre: Menedék

Szerintem már évek óta a várólistámon van ez a könyv. Most már bánhatom, hogy nem olvastam hamarabb, mert nagyon tetszett. Nem mondom, az elején szoknom kellett a szereplők neveit, mert kissé úgy éreztem a nevekkel kapcsolatosan, mintha a kora honfoglaló magyarok idejében járnánk. Szerettem a feszült hangulatot és két főszereplő közötti kapcsolatot, akármi is volt köztük. Pikk, szerethető, de kemény hősnő. Sokszor mégis olyan aranyos volt, amikor rácsodálkozott, a fenti világ dolgaira. spoiler
Ez a könyv egyébként tökéletesen rávilágít arra, hogy nincs, nem létezik, és soha nem is lesz olyan társadalom, ahol minden tökéletesen működne. Előbb, vagy utóbb valaki úgyis többet akar. Van, aki bármire képes azért, hogy másokat befolyásolni tudjon és uralkodhasson felettük. Érdekel a folytatás.


Ann Aguirre: Menedék

Ann Aguirre: Menedék

A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!

Hirdetés