Bélabá P értékelése


>!
Bélabá P
Paul Auster: New York trilógia

Beavattam magam Paul Auster világába. Érdekes, misztikus, olvasmányos regény egyben, sok újat nehéz hozzáfűzni. Talán leginkább az identitáskeresés a fő mondandója. Mindhárom történet tetszett, noha az utolsó összefüggést mutat az elsővel mégis a másodikat emelném az első helyre a kuszának tűnő „színembereivel”. Az első sztori volt a legfilozofikusabb és a végső meg ahelyett, hogy lekerekíti inkább még jobban összekuszálja a szálakat. Nem tudom, hogy ilyen magas léc után lehet-e még feljebb ugrani? Olyan zseniknek, mint Auster talán sikerülhet a Szergej Bubkához hasonló mutatvány. Nálam ez ötös (4,7).

14 hozzászólás

Paul Auster: New York trilógia

Paul Auster: New York trilógia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Paul Auster (1947-) amerikai regényíró, esszéista, költő és műfordító a 80-as évek közepén vált szélesebb körben ismertté kísérleti detektívregény-sorozatával, a New York trilógiával. Ennek első darabja, az Üvegváros egy Quinn nevű, álnéven publikáló író története, akit felbérelnek, hogy kövesse Stillmannt, a börtönből szabadult filozófust, hátha az meg akarja ölni a fiát. Ahogy Quinn elmélyed az ügyben, egy olyan labirintusba téved, amelyben a szereplők kiléte egyre zavarosabb lesz, s már-már szétválaszthatatlan, mi tény és mi fikció. A Kísértetek című második regény a detektívtörténet lecsupaszított váza. „Az ügy eléggé egyszerűnek látszik. White kívánsága, hogy szemmel tartson egy Black nevezetű egyént, amíg csak szükségesnek mutatkozik. Míg Brownak dolgozott, Blue elég sok hasonló jellegű munkát végzett, és úgy tűnik ez az ügy sem lesz másmilyen, talán még könnyebb is az átlagnál”- így kezdődik a történet, amelyben végül csak arra a kérdésre kapunk választ, hogy ki kicsoda és miben sántikál, arra azonban nem, hogy mit is jelent ez az egész. „Sötéten, titokzatosan érik a múltban a jelen, jelenben a jövő- írja Auster.- Ilyen a világ: vakon tapogatózunk, lépésben, szavanként botorkálunk előre. Keserves a tudás, s gyakorta bizony nagy árat kell fizetnünk érte.” A bezárt szoba főszereplőjének egyes szám első személyű története a hasonmás-téma variációja. A narrátor egy eltűnt és halottnak hitt író, Fanshawe kéziratának birtokába jut, amelynek publikálása valóságos irodalmi szenzáció. Oly mértékben azonosul ezzel az íróval, hogy még a feleségét is elveszi, holott tudja – egyedül ő tudja –, hogy Fanshawe valójában él. Ez a nyomozás, melynek során irodalmi alakok kopírozódnak egymásra, az önazonosság-keresés parabolájaként olvasható, s mint ilyen, nemcsak a trilógiát zárja le, hanem továbbmutat a későbbi – magyarul ugyancsak egytől egyig megjelent – Auster-regények felé.

Hirdetés