Kuszma P értékelése


>!
Kuszma P
Vitányi Iván: Az „Európa-paradigma”

Vitányi Iván: Az „Európa-paradigma” Európai kultúra – világkultúra

Sűrű, mint az anyai bableves és velős, mint az apai pacal intelem. Vitányi nekiáll szétszálazni, mit jelent az „európaiság”, vagy vagányabbul: mi az Európa-princípium, vagy még vagányabbul: Európa-paradigma, az a kontinentális jellegzetesség, ami megkülönböztet minket a világ többi részétől. Nem az idáig vezető történelmi folyamatot részletezi (az aligha férne el 120 oldalban), hanem az egyedülállóan európai társadalmi sajátosságokat akarja megragadni – a történelmi események csak akkor jelennek meg a műben, ha azokra az állítások aládúcolásában szerep vár. Alapvetően három területét határozza meg az átalakulásnak:

a.) Econoszféra (gazdaság), ahol a termelt javak szükségletből áruvá váltak, ami megágyazott a kapitalizmusnak.
b.) Szocioszféra (társas érintkezés), ahol a társadalom primer csoportjai (család, faluközösség, stb.) mellett megjelentek a szekunder csoportok (állam, nemzet, gyár, stb.), ezek átszőtték a társadalom minden szegmensét, és végül demokráciaként csapódtak le.
c.) Infoszféra (kultúra), ahol meg a történelem során először különült el világosan és tervezetten a munka- és a szabadidő, aminek köszönhetően megjelent az emberi szórakozásigény is mint árucikk.

Természetesen ezek az elemek nem alkotnak egységes, homogén Európát sem földrajzi, sem ideológiai értelemben, egyfelől azért, mert az Európa-paradigma maga is nemzeti paradigmák mentén rétegződik, másfelől pedig azért, mert az így meghatározott „európaiság” Európán kívül is megjelenik hol kisebb (pl. Japán vagy Dél-Amerika), hol nagyobb (USA*) mértékben. Mindenesetre akárhol bukkan fel, hoz magával egy alapvető problémát: azt, hogy amíg addig az egyén identitása többé-kevésbé adott volt (erre a legjobb mai példa az iszlám közösségközpontú szemlélete), innentől kezdve feladat lett, olyasvalami, amit az embernek fel kell építenie, meg kell konstruálnia, mégpedig úgy, hogy valamennyire kompatibilis legyen a társadalmi egésszel. Ez pedig nyilván nem megy mindenkinek, és alighanem ebből fakad az Európa-paradigma legtöbb belső ellentmondása is. És itt találja meg Vitányi a szocializmus helyét a rendszerben, ami az egyik társadalmi-elméleti válasz ezekre a belső ellentmondásokra. Amit el is fogadok. Más kérdés, hogy aztán a leges-legvégén a szerző elereszt egy olyan félmondatot (mintegy vörös farokként), ami felér egy gyomorszájba vágással: kijelenti, hogy ha a kapitalizmus az Európa-paradigma, akkor a szocializmus az Emberi-paradigma… hüh, hát ja. De mondjuk rendes vagyok, és így hüvelykujjal kitakarom ezt a félmondatot… aham, meg is vagyunk… aztán nélküle újraolvasom az utolsó bekezdést… ééééés akkor meg tudom adni a négy és fél csillagot.

* Ahogy Vitányi frappánsan jellemzi az USA-t: „Európa-paradigma európai identitás nélkül”.

20 hozzászólás

Vitányi Iván: Az „Európa-paradigma”

Vitányi Iván: Az „Európa-paradigma”

Maga a szó, Európa, mindenekelőtt meghatározott területet, földrészt jelöl, mégsem csupán földrajzi fogalom. Az „európaiságnak” van egy mélyebb értelme, ami sajátos gazdasági és társadalmi viszonyokat, civilizációt és kultúrát, társadalmi és emberi magatartást jelent. Nevezzük ezt Európa-princípiumnak vagy Európa-paradigmának. Széles körben így használják a kifejezést, tudományos munkában csakúgy, mint a köznapi beszélgetésekben (természtesen elsősorban az értelmiség beszélgetéseiben), sokszor azonban annak tisztázása nélkül, hogy pontosan mi a tartalma. Amikor tehát az európai kultúra jelenlegi helyzetével, a rávonatkozó kutatásokkal foglalkozunk, legelőször magával az európaiság princípiumával kell foglalkoznunk.

Hirdetés