Zsuzsi_Marta P értékelése


>!
Zsuzsi_Marta P
Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant

Nemrég egy történésszel folytatott rádióbeszélgetést hallgattam meg, melyben feltették neki a kérdést, van-e még a II. világháborúnak kevésbé felderített, kutatásra szoruló területe. Igen, a nemi erőszak – volt a válasza. Ez a leginkább elhallgatott, szégyellt, és tabu téma mindmáig.
Pető Andrea ennek járt utána, írta meg nagy alapossággal és igényesen ezt a könyvét.

Mint az alcím is mutatja, elsősorban a II. világháború során, Magyarországon elkövetett nemi erőszakról, főként a szovjet katonák által elkövetett szól a könyv, de mégsem korlátozódik csupán erre az időszakra, országra, népre, hanem igyekszik rávilágítani úgy általában a nemi erőszak hátterére.

Magyarország lakossága a szovjetek bevonulásakor érzékelte először és leginkább a háborút, szemben pl a lengyelekkel, akiknek a németek kegyetlenkedései után volt összehasonlítási alapjuk. A magyar lakossággal szembeni erőszakoskodás részleteinek felderítése a rendszerváltást megelőzően abszolút tabutémának minősült, a szovjetek mint kenyérosztók, felszabadítók voltak említve, ám a rendszerváltást követően, sőt még napjainkban sem egyszerű a valós tényeket feltárni, dokumentumokat felkutatni, mivel az orosz levéltárak lehetetlenné teszik a történészek számára a kutatómunkát, szigorúan elzárkóznak ez elől. Az internet jóvoltából néhány dokumentum mégis fellelhető, hozzáférhető, ám ez csupán kicsiny része, töredéke a szükséges, és teljes, vagy közel teljes képet nyújtó anyagnak.

Elismerésre és figyelemre méltó az az alaposság és felkészültség, amellyel ez a könyv íródott. Olykor kissé töménynek is tűnt, hiszen rengeteg adat, idézet, hivatkozás, táblázat teszi még érthetőbbé, miként is történhetett mindez, de mégsem vált nehézkessé, unalmassá a könyv, ellenkezőleg. Nagyon tetszett a felépítése, elrendezése, s hogy mennyire gondosan bontja ki a szerző, mi az erőszak oka, háttere nemcsak a háborúban, hanem békeidőben is.

A nemi erőszak nem a férfiszexualitás megnyilvánulása elsősorban, hanem a hadviselés része. Birtokló, leigázó, büntető funkciót tölt be. Nemi erőszakkal az egymással szembenálló, harcoló felek egymás tulajdonát rombolják. És nem csupán a szovjet katonák, hanem a német és magyar katonák által elkövetett erőszakról is említést tesz könyvében.
A II. világháborúban nemcsak a civil lakosság, hanem a katonanők, férfiak, valamint fogoly- és koncentrációs táborokban levők is a nemi erőszak áldozatai voltak. Ez utóbbiban éppen Himmler ötlete alapján nyitottak bordélyházakat. Ravensbrückből, a legnagyobb női KZ Lagerből minteg 35 ezer foglyot vittek különböző táborok bordélyaiba, ahol rendszeres erőszakot követtek el rajtuk. A Wehrmacht ún. „Einsatzfrauen” utazó bordélyházzal elégítette ki katonái nemi vágyait, igyekezve ezzel faj- és nemzetvédő funkciót betölteni, ettől függetlenül azonban zsidó nőkkel szemben is elkövettek erőszakot.
Az áldozatok hallgatása elsősorban szégyenből fakad, félve egyrészt a stigmatizálástól, hogy csökkent értékűnek tartják őket, és az áldozathibáztatástól ("miért nem vigyáztál magadra?"…)- s ez nemcsak a háború vége után volt így, hanem még ma is jellemző. A háború alatt megerőszakoltak visszaemlékezése is többnyire a másokkal megesett , nekem szerencsém volt említésként szól a szörnyűségről.
A szerző nem csupán az áldozatok, hanem a szemtanúk, valamint az elkövetők visszaemlékezéseit is felkutatta, és ismerteti. Részletesen kitér a nemi erőszak következményeire, a jogszabályokra nemzetközi és hazai szinten egyaránt, valamint a történelmi szembenézéssel, ill. annak hiányosságával.

Nagyon fontos könyvnek tartom, tetszett az ítéletmentessége, s hogy több aspektusból közelít a témához. Elismerésre és megismerésre méltó munka!

2 hozzászólás

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant

Magyarország II. világháborús történetét a politika- és hadtörténet alaposan feldolgozta már, létezett azonban a hadviselésnek egy olyan része is, amely sokáig láthatatlan és kibeszéletlen maradt. A civil lakosság elleni atrocitások, azon belül is elsősorban a nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszak története politikai és személyes okokból is hosszú évtizedeken keresztül tabutémának számított.
Pető Andrea Elmondani az elmondhatatlant című kötete a módszertani és elméleti nehézségeket szem előtt tartva, alaposan és érzékenyen elemzi a kérdést, és a feminizmus fogalomrendszerét segítségül hívva elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen események és elbeszélések formálták a nemi erőszakkal kapcsolatos kollektív emlékezetet, mi alakította ki a hallgatás és az elhallgatás spirálját, és végül hogyan vált a nők elleni erőszak története emlékezetpolitikai csatározások játékszerévé. A környező országokban történt hasonló esetek összehasonlító elemzésével azokat a tényezőket is igyekszik feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek. Az emlékezeti formák mellett részletesen szól a nemi erőszak láthatóvá tételéről, és ennek emlékezetpolitikai és jogi gyakorlatáról is. Végül a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva kísérletet tesz rá, hogy a másik oldal szempontjait is bemutassa.

PETŐ ANDREA (1964) történész, a Közép-Európa Egyetem (CEU) professzora, az MTA doktora. Kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Öt monográfiája, 31 szerkesztett kötete, számos tanulmánya jelent meg. Munkásságát Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, az MTA Bolyai Plakettjével és az Európai Akadémiák (ALLEA) Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staël-díjával ismerték el.

Hirdetés