ViraMors P értékelése


>!
ViraMors P
Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

Hallgasd a szél dalát!
”Csendben néztem a sírt, és hallgattam a víz felett fújó szelet. Az érzést, ami akkor úrrá lett rajtam, képtelen vagyok szavakba önteni. Sőt, nem is érzés volt. Inkább mintha valami beburkolt volna. Szóval a kabócák, békák, a pókok és a szél, mind eggyé válnak és úgy úsznak az űrben.

Érezhetően korai kisregény. Kellemes, merengős, de időnként döcögős. Nem látok különösebb célt, csak a hangulatot érzem. A két fiatalt, a nyarat, a töprengést az életükről, J bárját, a sört, a szakét – amit sosem ittak, de J, a kínai pultos mindig elrendezgette az üvegeket – az elkerülhetetlenül közeledő nyár végét. Jó volt, de valahogy valami hiányzott belőle.
3,25/5

Flipper, 1973
Ez a regény a flipperről szól.

Inkább kisregény.

Van abban egy adag irónia, hogy alig egy héttel azután ültem neki ennek a kisregénynek, hogy @Sárkánybaby-vel elmentünk a Flippermúzeumba. Egyébként is szeretek flipperezni, de a játéktermi változat mindeddig kimaradt az életemből. Az már csak hab a tortán, hogy a flipper, ami körül a kisregény története bonyolódik, egy háromkaros Spaceship tematikájú gép, az én kedvenc PC-s flipperem meg egy háromkaros Marskutatós. Szóval ez a történet nagyon sok tekintetben nekem szólt.
Ez a történet nagyon japán. Ugyanazt a két fiatalt követjüket, akiket az előző kisregényben, de ezúttal külön utakon járnak, egymástól teljesen függetlenül. Tulajdonképpen két eltérő történetet kapunk, amik mégis nagyon hasonlóak, elvégre mindketten valakit, valamit keresnek, ami betölthet egy bizonyos űrt az életükben, hogy aztán egészen másképp találják meg, mint ahogy várnánk. Ez egy töprengő történet, elég kesernyés befejezéssel, aminek nem tudok őszintén örülni, mégsem tudok elégedetlen lenni. Nos, igen… mint mondtam: nagyon japán…
4,5/5


Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

Murakami Haruki: Hallgasd a szél dalát! / Flipper, 1973

A két kisregény elbeszélője 1978 áprilisában egy derűs nap délutánján épp baseballmeccset nézett a tokiói Dzsingú stadionban, amikor a pillanat hatása alatt megérett benne az elhatározás, hogy regényíró lesz. Így is lett, eljött az ideje, hogy elmesélje egy régi nyár végének történetét. Saját történetét a 21 éves, nevesincs egyetemista fiúról, Patkány nevű barátjáról, akivel J bárjában nyugati jazz zenére nyakalták a sört. Meg a japán diákmozgalmakról, a kapcsolatok közötti botladozásokról, veszteségekről, sérelmekről. És lányokról. Arról, aki lemondott az életről, vagy arról, aki nem csak azért különleges, mert hiányzik egy ujja, hanem mert ha egyedül van, különféle emberek szólongatják. Aztán szexről, de főleg szexuális merengésekről. És szenvedélyekről, a flippermániáról meg az újrajátszás lehetőségéről.
Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki majd a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született…

Hirdetés