CaptainV P értékelése


>!
CaptainV P
Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Még mindig nagyon nehezen tudok róla megfogalmazni bármilyen tartalmas gondolatot, pedig most már eltelt azért annyi idő, hogy ennek nem kéne gondot okoznia. Régóta szerettem volna ilyesmit olvasni, amiről nem is tudom megmondani, hogy milyesmi, mert azt biztos nem kívántam, hogy „azta, de szeretnék arról olvasni, hogyan vezették be a kereszténységet és a feudalizmust a balti országokban a 13. század folyamán, az már valami lenne”, mégis tele van sok olyan témával, érzéssel, ötlettel, amik így, egymás mellé dobálva kifejezetten szomjoltó hatással voltak rám. A humorára nem számítottam, egyáltalán nem olyan benyomást keltett a könyv, mint amin hangosan fel fogok tudni nevetni, de így volt, és ez kellett is, mert egyébként iszonyú súlyos dolgokról szól: a hagyomány és a modern között feszülő ellentétről, a tömegnyomásról, a megalkuvásról, az elmagányosodásról, arról a tragédiáról, amit az önként vállalt vakság okoz mind a társadalomban, mind az egyénben.
Nagyon gazdag és egyedi regény, és talán nem nyeri el mindenkinek a tetszését, de hogy nálam telitalálat lett-e, az nem kérdés.


Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

A farkasháton vágtázó, kígyónyelven az ég felé sziszegő, rettenthetetlen észt harcosok mitikus korának leáldozott. Mindenki a faluba települ, hogy az új kor kihívásainak megfelelően szántani, vetni kezdjen, kenyeret egyen, templomba járjon és németül tanuljon.

Főhősünk, Leemet és családja azonban az erdőben marad, hogy utolsó „igazi észtként” megvédelmezzék az ősi hagyományokat és a természet varázserejét. A végnapok azonban egyáltalán nem telnek sivárul. A meglepő fordulatokkal és furcsa szokásokkal tarkított ősi világban nem a farkastenyésztő após és a méregfoggal megáldott nagypapa a legnagyobb szám: viperákkal lehet felebaráti közelségbe kerülni, és még a medvékkel folytatott szerelmi viszony sem kizárt, bár kissé körülményesebbé teszi a magánéletet. Valahol a föld mélyén pedig ott szunnyad titkos barlangjában a legendás fegyver, az Észak Sárkánya.

Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét történelmi hűségre véletlenül sem törekvő, fanyar humorral átszőtt, már-már egzisztencialista fantasy, mely nem véletlenül nyerte el a Stalker-díjat, és többek között Terry Prachett regényfolyamához is hasonlították már. Azon túl, hogy sodró lendületű, különös kalandregényként olvasható, nem szűkölködik a minden korra érvényes, vitriolos társadalomkritikában sem.

Hirdetés