Dominik_Blasir  értékelése


>!
Dominik_Blasir 
Viktor Pelevin: iPhuck10

Micsoda varázslatosan elmeroggyant regény!
Számomra ez volt az első Pelevin-olvasás, úgyhogy nem annyira tudom, hogy pontosan mire is számítottam, de tulajdonképpen majdnem pont erre. Talán csak egy hangyányival kevesebb szexuális fixációval.
Még véletlenül sem ragadtatnám magam összefüggő gondolatok írására, szóval inkább csak a benyomásaimról mesélek. Hogy imádtam a posztmodern játékot a narrátorral, az MI-vel, aki nyomozása közben regényt ír, de legalább elmondja azt is, hogy hol fog nekünk hazudni. Hogy mindvégig leeső állal figyeltem, milyen abszurd ökörséget dob be Pelevin a következő oldalon, rögtön azt is megmagyarázva, hogy miért nem abszurd ökörség. Hogy jövőjóslatai, víziói, extrapolációi ijesztőek, a „van benne valami” állandósult érzetével, még azzal együtt is, ha a kötelező túlzás-tengelyen is hátrébb helyezzük pár lépéssel. Hogy azért egy idő után besokalltam ennyi szexuális frusztrációtól, aktustól, gondolattól, víziótól. Hogy állandó kommentárjaiért rajongtam, a kritikáról, művészetről, nyugati kultúráról írtak csodálatosan elborultak (kicsit Bari Máriusz agyzsibbasztására emlékeztetett), gyakorlatilag minden mondatát kiidézném. Hogy meglepődtem, amikor hirtelen sokkal-sokkal nehezebbé vált az olvasás, mert rá kellett ébrednem, Pelevin valóban szeretne mondani valamit, valami egészen konkrétat*. Hogy ilyen tömény szarkazmust-cinizmust azért nem biztos, hogy vártam, de valahol megértem. Hogy azért fáj ez a beletörődő-lemondó hangvétel, valahogy sokkal jobban, mint a teljes kilátástalanság fájna. Hogy élni jaj. De igen.**

* Mondjuk ezt: https://moly.hu/idezetek/1029668 (ezen a ponton már nem tudtam nem döbbenettel nézni minden mondatát a könyvnek)
** https://moly.hu/idezetek/1000319


Viktor Pelevin: iPhuck10

Viktor Pelevin: iPhuck10

Viktor Pelevin legújabb regényével a nem túl távoli jövőbe tekint: az iPhuck10 groteszk víziójában a darabokra szakadt néhai Egyesült Államokat már hatalmas fal választja el Mexikótól, Oroszország felett válogatott génekből kitenyésztett klón-cár uralkodik, a volt szovjet tagországok alkotta EU pedig jó pénzért bérbe adja légterét egymást rakétázó szomszédai számára. A XXI. század második felére nemcsak a politikai, de a nemi élet is radikálisan megváltozott; globális járványok következtében a szexualitás – különféle high-tech segédeszközök közvetítésével – immáron a virtuális terekben zajlik, bármiféle tabuk nélkül; Hitler németjuhásza pedig Angela Merkel alakjában is reinkarnálódhat egy erotikus iFilmben. Ebben a szürreális világban végzi munkáját a regény főhőse, Porfirij Petrovics rendőrségi-irodalmi algoritmus, aki a XXI. század elején alkotott rejtélyes (és értékes) műalkotások nyomába ered. Kalandjait ezzel párhuzamosan detektívregény formájában rögzíti – ám mint azt hamarosan megtapasztalja, a szépírói tevékenység még egy számítógépes program esetében is könnyen „életveszélyes” vállalkozássá fajulhat…
Pelevin, mint már megszoktuk tőle, a jövőről ír, de a mi korunk legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik (mesterséges intelligencia, új világrend, politikai korrektség stb.), és teszi ezt a korábbi kultregényeit (Az agyag géppuska, Generation P, A metamor szent könyve) jellemző utánozhatatlan fantáziával és humorral.
Viktor Pelevin (sz. 1962) a mai orosz irodalom kultikus, világszerte népszerű szerzője. Nevezték már a „gogoli hagyományok továbbírójának”, a „posztmodern orosz irodalom fenegyerekének” és a „cyberkor pszichedelikus Nabokovjának” is, míg ő maga „turbórealistaként” határozta meg prózáját. Sztahanovi tempóban bővülő, jelen állás szerint tucatnyinál is több regényből és megannyi elbeszélésből összeálló életműve javarészt magyarul is olvasható. Az 1992-ben megjelent Omon Ré az első regénye.

Hirdetés