mate55  értékelése


>!
mate55 
Martin Cruz Smith: Gorkij Park

Lehet diktatúrák között bizonyos szempontok alapján különbséget tenni, de az biztos, hogy egyetlen diktatúra sem szereti az önállóan gondolkodó és cselekvő embert. Ebben a szinte „kibírhatatlanul lassú” és bizonytalan fókuszú politikai thrillerben, a mindennapi élet, az emberség próbál megbirkózni — szembeszállni az elnyomással, az üldöztetéssel. Ahol nem elég, ha „tolod a szekeret előre”, de közben még el is kell taposni másokat, mert azért kapsz igazán megbecsülést, vállveregetést, feltéve, amíg téged nem likvidálnak. A hatalomhoz, a félelemhez vak tagadás is társul, mert (mi aztán tudjuk) az édenkertben minden tökéletes, mindenki ugyanazért gürcöl, itt nem létezik bűn, főleg nem olyan borzalmas, mint a gyilkosság. Mert az ilyesfajta bűn csakis a haldokló, rothadó, kapitalista nyugaton lehetséges. Ugyanis gyilkolásra csak a kapitalista disznók képesek, így aztán ha arra utaló nyomokat találnak, a gépezet gyorsan elferdíti a tényeket. A fojtogató légkör, a komoly társadalmi ellentétekre épülő, ideológiáktól sem mentes események jobbára tűpontos képet festenek egy manapság még mindig nehezen magunk mögött tudható korról. Logikusan, mesterien felépített krimi, tele fájdalommal, keserűséggel. Ebben a történetben ugyanis nem csak a gyilkos tettei tekinthetőek megvetendőnek, hanem a fekete autók, egyenruhás végrehajtók tettei is. A három ember halála csak alibi, ahhoz, hogy hű korképet kapjunk a hidegháborús Szovjetunió rideg, valós képéről, rendkívül sötét és hiteles képet a szovjet rendszer működéséről. A nyomozás remek alkalom arra, hogy az író elmeséljen mindent, amit említésre méltónak gondol a volt Szovjetunióról. Igazi időutazás ez gyermekkorunk világába, „nosztalgiakönyv” is ez bizony, nem is akármilyen!


Martin Cruz Smith: Gorkij Park

Martin Cruz Smith: Gorkij Park

A moszkvai Gorkij parkban – az ottani vurstliban – tavasz felé a hó alatt három holttestet talál egy rendőr. A két férfit és a nőt agyonlőtték, ujjaikat levágták, arcukról lefaragták a húst – nyilván az azonosítás lehetetlenné tétele végett. Az üggyel Arkagyij Renkót, az ügyészségi főnyomozót bízzák meg. A talpig becsületes, cinikus és zseniális Renko ugyancsak nehéz feladatot kapott: nem elég, hogy ambiciózus felesége ott akarja hagyni a kerületi párttitkárért, munkájába – mások mellett – folyton beleszól egy KGB-s őrnagy, ami módfelett gyanús, hiszen a főnyomozónak már akadt dolga olyan „politikai” hullákkal, akiket az őrnagy végzett ki hasonló módon. A nyomozás előrehaladtával Renko egyre világosabban látja, hogy itt sokkal többről van szó, mint holmi „szovjet belügy”-ről: a főnyomozónak feltűnik néhány furcsa és titokzatos amerikai turista. Az egyikük, William Kirwil szüntelenül a Gorkij park körül szimatol. Miután egy ízben jól helybenhagyta az őt üldöző Renkót, elárulja, hogy kollégák: ő a New York-i rendőrség nyomozója, és ki nem állhatja az FBI-t… A szülei a McCarthy-féle tisztogatásoknak estek áldozatul, öccse pedig, az idealista James tavaly a Szovjetunióba utazott, s azóta nyoma veszett.
Elég az hozzá, hogy ebben az internacionális szuperkrimiben olyan nagy a tét, hogy szégyenszemre még a szovjet és amerikai titkosszolgálatok is kénytelenek összefogni, hogy elkerüljenek egy világraszóló botrányt…

Hirdetés