mazsof P értékelése


>!
mazsof P
John Banville: A tenger

Nem tudom, hogy ez a történet rosszkor kapott-e el vagy csak egyszerűen nem nekem íródott, de ez most nagyon nyögvenyelősre sikeredett. Bár néhol felcsillant a remény és elkezdett érdekelne a dolog, de túlnyomó részt halálosan untam az egészet. 5 napot ültem a 222 oldalas könyv fölött, azt hiszem, ez sokat elmond. A vége felé történtekért megért egy csillagot. (És nem, nem azért, mert végre vége lett. :)


John Banville: A tenger

John Banville: A tenger

Max Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival.
John Banville érzékenységgel megformált szereplői és hangulatai – s nem utolsósorban finom öniróniája – teszik felejthetetlen olvasmányélménnyé ezt a nyugtalanító, mégis megindító és vigaszt nyújtó regényt.

Hirdetés