Idiocry értékelése


>!
Idiocry
Alma Katsu: Éhség

Szerintem ez a könyv nem igazán érdemli meg a jelenlegi százalékát (most 73%) mert olvastam már sokkal rosszabbat és hogy ne is menjek messzire az írónő Halhatatlan című regényét egyenesen utáltam. Ez a korszak amúgy is érdekelt és pont jókor talált meg mivel engem is elkapott a Red Dead láz mikor olvastam (he-he). Nem csak arról van itt szó, hogy mennek és táboroznak egy tucatszor, közben megismerjük a szereplők unalmas életét hegedűszó mellett és megy a mulatozás hiszen van kaja, pia dögivel és így tovább a végéig… Ja de az első táborozás még így telt aztán jött a meglepi. Mert itt bizony megküzdenek magával az utazással, egymással, élelemhiánnyal hiszen nem egy kijárt és forgalmas, zöld mezőkkel teli úton haladnak, hanem szerencsét próbálnak egy olyan útvonallal ahol kihalt a természet és ráadásként még vadásznak is rájuk azok a valamik. Na, de ugye ilyenkor mi van, mindenki a másikra mutogat, mindenki titkol valamit, mindenki okosabb a másiknál, a kaja fogy, az emberek is fogynak, feszült a légkör, a vezető a hibás minden rosszért mint mindig, jön a lázadozás… mondhatnánk, hogy tipikus eset, olvastunk már ilyet sokszor, de itt jön a képbe a misztikus szál ami azért jót tett ennek a történetnek amely ugye valós eseményeken alapszik. Nekem tetszett, hogy csak a végén derült ki, mi (vagyis ki) is állt valójában a gyilkosságok hátterében és a több szereplős nézőpont is csak vitte előre a cselekményt egyáltalán nem volt unalmas vagy vontatott emiatt. Összességében ha az írónő ezen a vonalon halad tovább én olvasni fogok tőle az biztos, mert egész jó kis regényt rakott össze mind történetben (jó hát az alap az megvolt), mind karakterekben. Talán megmerném kockáztatni, hogy egy minisorozatot is megérdemelne hiszen a Terrornál is bejött…


Alma Katsu: Éhség

Alma Katsu: Éhség

A gonosz láthatatlan, és mindenütt jelen van.

Ez az egyetlen magyarázat arra a sorozatos balszerencsére, amely a Donner-társaságként elhíresült szekérkaravánt sújtja, ami 1846-ban indult útnak Kaliforniába. Kifogyóban lévő készletek, kétségbeesett viták és egy kisfiú különös halála az őrület határára sodorja az elszigetelt utazókat. Annak ellenére, hogy arról ábrándoznak, hogy mi várja őket nyugaton, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és a karaván tagjai között feszülő nézeteltérések gyilkossághoz és káoszhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy képtelenek elkerülni a tragédiát… és képtelenek megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki – vagy valami – követi őket, és vadászik rájuk. Talán a gyönyörű, de elátkozott Tamsen Donner miatt (akit néhányan boszorkánynak tartanak), talán azért, mert meggondolatlanul azt az útvonalat választják, amely egy addig ismeretlen terepen vezet keresztül, vagy talán egyszerűen azért, mert elpártol tőlük a szerencse. A kilencven férfiból, nőből és gyermekből álló Donner-társaság egyenesen a western-korabeli amerikai történelem egyik legszörnyűbb és legtragikusabb kalandja felé igyekszik.
Amikor a karaván tagjai egymás után nyomtalanul eltűnnek, a túlélőket egyre inkább hatalmába keríti az érzés, hogy talán valóban valami nyugtalanító és éhes vár rájuk a hegyek között… vagy talán az a gonosz, amely testet öltött körülöttük, és kezdettől fogva bennük növekedett.

Az Éhség elegánsan ötvözi a történelmet a megmagyarázhatatlannal, és hátborzongatóan izgalmas betekintést nyújt a végletekig túlfeszített emberi természet törékenységébe.

Hirdetés