Shanara értékelése


>!
Shanara
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

"Elképesztően nagy gondban vagyok, mert alig tudom szavakba önteni a regénnyel kapcsolatos érzéseim és ennek a legnagyobb oka a csalódottság. Amennyire kedveltem a sorozat első két kötetét – a novellafüzéreseket –, amennyire élveztem A megvetés idejének eseményeit, annyira nem tudok mit kezdeni a Tűzkeresztség cselekménytelenségével és a Fecske-torony történetének sehova nem haladásával.

Valami miatt úgy gondolta a szerző, hogy változtat az addigi koncepcióján és ezzel alapból nem is lett volna semmi bajom, de közben annyi minden módosult, annyira elveszett a részletekben, megváltozott a stílus és a szereplők jelleme, a történet szinte sehová sem mozdul, hogy ezzel igazából nem tudok mit kezdeni. Már a Tűzkeresztség olvasása közben is untam, hogy nem haladunk egyről a kettőre, hogy több az elmélkedés, a céltalan vándorlás, mint a tényleges előrehaladás. Sajnos ebben a részben az eseménytelenség, a céltalan kóborlás, a varga betűnek tűnő kitérők még a túlírtsággal is párosultak. A legtöbb esetben unalomba, helyenként pedig már inkább szürrealitásba hajlott a történet.

A feszültséget a szerző a szereplők, a mesélők, a helyszínek és az idősíkok váltogatásával próbálta fenntartani, de ettől nem lett érdekesebb a sztori csak éppen kuszább és átláthatatlanabb. Már így is pont elég szereplőt, csoportot, eltérő eseményszálat mozgat egyszerre, illetve még ennél is több helyszínt jelenít meg, hogy felesleges volt még az időrendbe is belekutyulnia.

A fantasy alapkoncepció áll: vannak a jók és a rosszak, akik összecsapnak egymással. Csakhogy mindenki magát gondolja a jónak és a másikat a rossznak. Ideológiák, hitek és meggyőződések. Egyben nem különbözik csak a két oldal: mindenki Cirit akarja. Ha Geraltot és társait vesszük a jó oldalnak, akkor a helyükben igencsak nekikezdenék az izgulásnak – meg erősen elgondolkoznék a technikámon –, mert ebben a kötetben egy centivel sem kerülnek közelebb Cirihez, ellenben az ellenfél ott lohol a nyomában és többször is a kezébe kaparintja. Bár nem vagyok vaják, de én kívülről így látom: „Geralt, kevesebb hiszti, lelkizés, céltalan kóborlás és akkor talán sikerülne is előre lépni”. Bevallom, hogy hiányzik a régi, az igazi Geralt, aki férfiként és vajákként viselkedett, nem pedig pityergős kislányként."


Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Andrzej Sapkowski: Fecske-torony

Mit ér az élet a Sors rendelte védelmező és tanító nélkül? Mit ér anélkül, aki mellett biztonságban érzi magát az ember… még saját magától is? És mit ér az élet társak nélkül? Mit kell tenni, ha hidegvérrel megölték mindüket? Hová kell menni, kihez kell fordulni?
Miközben Ciri, az elveszett Meglepetés Gyermek majdnem halálos sérüléseiből épül fel egy elhagyatott mocsárban élő vénember segítségével, ilyen kérdésekre kell választ találnia. Úgy hiszi, Geralt és Yennefer is halott, és egyedül kell megállnia a lábán.
Közben Geralt és Yennefer is a lányt keresi a maga módján, de hogy a Sors tartogat-e még nekik közös utat, azt csak a holnap tudhatja.
Andrzej Sapkowski magyarul megjelent hatodik kötete folytatja a megkezdett történetet a szokásos sötét ábrázolással, humorral, néhol tükröt tartva a mi világunknak – és ezúttal sem marad el sem az izgalmas akció, sem a lélekre ható dráma.

Hirdetés